Vagyis úgymond valakik...de ezt mi még nem tudtuk...

Nem érdekel...nem nyitom ki.-lihegte Lee két csók között. De és mi van ha fontos?-toltam el magamtól. Nállad nem lehet fontosabb.-folytatta a puszilgatását. Azonnal nyisson ajtót.-dörömböltek az ajtón. Lee! Ez elég komolynak hallatszik! Nyisd ki!-ilyedtem meg. Jesszusom...ki a faszom lehet az, hogy ennyire nem ér rá?-kelt ki dühösen az ágyból. Rendőrség! Azonnal nyissa ki!-üvöltötték megint. Rendőrsééég?-néztem rá kérdően Leere. Ne nézz így rám. Nem tom mi van.-mondta és belebújt az egyik farmergatyájába. Majd szépen elsétált az ajtóig én meg szépen követtem őt, majd miután szépen kinyitotta az ajtót... Jó napot! Lee Ryan?-kérdezte az egyik rendőr. Igen az vagyok...még hogy szép nap...-jegyezte meg Lee. Ha maga nem tenne senkinek keresztbe és teljesítené amit kiszabdtak önre akkor most nem lennénk itt.-mondta a rendőr. Mit akarnak?-kérdezte Lee idegesen. Sztem ezt nem itt kéne az ajtóban megbeszélni...-mondta a rendőrcsávó(:D). Jöjjenek be.-tessékelte be Lee a két rendőrt. Jó napot kisasszony.-köszöntek mikor bejöttek. Jó napot!-köszöntem én is. Foglaljanak helyet.-mutatott Lee a kanapéra morcosan. Nah mi lenne a probléma?-ültünk le mi is a szembelévő fotelba. Maga nem fizette ki azt az összeget amire kötelezték önt, amikor megrongált egy fényképezőgépet. ugye? Jól tudom?-nézett Leere a rendőr. Jah hogy az. Dehát a nagyrészét befizettem már...nem tudom egyszerre mind kifizetni, ezt megmondtam.-emelte kicsit feljebb a hangját. De lejárt az ideje, vagy most befizeti vagy szépen bevisszük az őrsre.-mondta még mindig halál nyugodsággal a másik. Mi az hogy bevisznek ha nem fizetek?-kelt ki magából Lee. Ez lett nekünk kiadva.-mondták. De most nem tudok fizetni. Nincs nállam annyi pénz.-idegesedett be egyre jobban. Én meg csak néztem tágra nyílt szemekkel, hogy mi fog ebből kisülni...és egyre jobban aggódtam. Nagyon sajnálom akkor magunkkal kell vinnünk.-mondta a két rendőr. Hát ez szép...most csak azért, mert nincs ennyi pénz nállam?-idegeskedett. Jobb ha nem ellenkezik, mert akkor...-kezte a rendőr de Lee közbevágott... Mert? Akkor mi lesz?-állt fel kiabálva a fotelból. Kérem nyugodjon meg! Ezzel nem fog elérni semmit.-mondták a rendőrők. De nem tudnának neki még egy pár nap haladékot adni?-néztem kérdően a rendőrőkre és ekkor már a sírás határán voltam. Mi lesz velem ha őt most beviszik? Cselekedni kell. Sajnálom asszonyom már elég sok haladékot kapott az úr.-vágott egy "sajnálom" arcot. De nem vihetik be...attól mert nem fizet attól még nem vihetik be.-mondtam. Mi ezt a parancsot kaptuk és ezt teljesítenünk kell. Majd bent a parancsnok eldönti mi lesz.-még mindig csak mondták a maguk igazát. Jólvan...vigyenek be..-rázta a fejét Lee. Nem, nem mész te innen sehova.-álltam fel mostmár én is. Baby! Figyelj! Vhogy elintézem! Ne aggódj.-ölelt magához Lee. De nem akarom, hogy bevigyenek.-suttogtam sírva. Ne aggódj.-puszilta meg a fejemet. Felveszek magamra valamit és mehetünk.-sóhajtott Lee. Elindult befelé a szobába, majd mikor beért szépen én is utána mentem. Nem akaroom.-néztem rá szomorúan. Hallod kicsim?! Bízz bennem! Szeretlek.-ölelt megint magához amitől megint sírva fakadtam. Kérlek ne sírj! Remélem sikerül úgy elintéznem, hogy estére itthon legyek.-magához szorított. Majd kifelé vette az irányt...mindent magához vett...Mehetünk.-mondta Lee. Én is menni akarok.-mondtam mikor kinyitották az ajtót. Kicsim! Maradj itt...okés? Szeretlek.-adott egy csókot majd szépen elvitték a rendőrők. Ekkor én zokogva a kanapéra döltem és vártam, hogy mi lesz, hogy hátha jelentkezik már...eltelt fél óra, majd szép lassna egy és féltem, hogy ebből nem lesz semmi. Mikor már egy kicsit lenyugodtam megpróbáltam felhívni Duncant...csörög, csörög és nem veszi fel. Szomorúan leraktam és gondolkodtam kit hívhatnék fel...Hát persze! Andie.-ugrott be majd szépen tárcsáztam is a számát. De sajna ekkor megint rámtört a sírás már majdnem leraktam amikor...Szija! Mondjad!-szólt bele vidáman barátnőm. Barby! Szólalj már meg! Mi van?-váltott komolyra mikor hallotta, hogy sírok...megszólalni nem tudtam. Lee...Leet elvitték a rendőrők.-szipogtam. Micsoda?-kelt ki magából bnőm. Jól hallottad. Duncant akartam felhívni, de ő nem vette fel. Nem tudod mi van vele?-kérdeztem...és próbáltam visszatartani a sírást. Nem tudom...engem hazahozott utána ment is el.-mondta Andie. De megpróbálom én is felhívni....de kérlek ne sírj...tudom, hogy szar de most tarts ki.-bíztatott. De ez nem olyan könnyű...érted? Olyan jól elvoltunk erre jött két rendőr és elvitték...és most nem tom mi van vele.-sírtam. Hjaaj...bárcsak ott lehetnék veled.-sóhajtott barátnőm. Nah figy lerakom megpróbálom felhívni Duncant, de te is próbálgasd és legyél erős! Oké?-kérdezte bnőm. Megpróbálom.-mondtam. Majd szépen elbúcsúztunk és leraktuk a telefont...míg mi Duncan elérésével köszködtünk addig Leenek is megvolt a maga baja...

Mi az hogy bezárnak? Ezt nem tehetik!-mordult rá Lee a kapitányra. De igenis megtehetjük! Maga nem fizetett mi kötelesek vagyunk magát bezárni.-mondta szigorúan a főnők. Ezt komolyan nem hiszem el! Sok elmebeteg gyilkos rohangál kint, maguk meg engem akarnak bezárni akinek csak annyi a bűne, hogy nem fizetett időben?-ordibált Lee. Maga azokkal ne törődjön. Csak a saját problémáján törje a fejét...azokat meg majd mi szépen elintézzük.-ordibált a rendőrfőnök is. Ezután Lee jobbnak látta ha megsem szólal, rájuk hagyta a dolgot. Nah vigyék be a cellába.-intett a két rendőrnek. Lehet egy kérésem?-nézett Lee kérdően. Mi lenne az?-kérdezte. Telefonálhatnék egyet.-vetett pillantást az asztalon heverő telefonra. Majd akkor ha a pénzt kifizette...-mondta és kiment az irodaszerüségből. A kurva anyádat te rohadt strici.-ordította utána Lee. Majd megfogták és szépen levitték őt a hűvös, sötét zárkába. Ezt nem hiszem el...legalább Barbynak tudtam volna szólni.-rugott bele a falba.

Nagy nehézségek árán sikerült Andienak elérnie Duncant...Szija! Mondjad.-szólt bele Duncan a telefonba. Baj van! Nagyon nagy baj! Azonnal hívd fel Barbyt!-kérte Andie. De mi az a nagy baj?-ijedt meg Duncan. Hívd fel és megtudod.-tette le a telefont gyorsan Andie. Majd drága bátyjám tárcsázta is a számomat.... Szia! Nah végre!-szóltam bele szipogva. Jézusom! Mi a baj? Lee csinált valamit? Mondjad.-faggatott. Leet elvitték a rendőrők, mert nem fizetett ki valamit.-sírtam. Jesszusom. Várj mindjárt elmegyek érted. Lee lakásán vagy...ugye?-sürgetett. Igen.-válaszoltam. Kb 10 perc és ott vagyok...sietek.-csapta le a telefont. Miközben Duncan ide tartott kirohantam az udvarra, hogy megnézzem megszáradtak-e a ruháim, szerencsére mázlim volt és már megszáradtak...igaza volt Leenek.:) Bárcsak itt lenne...-gondoltam magamban. Majd gyorsan magamra kaptam őket és vártam Duncant aki nem sokkal később meg is érkezett. Nah meséld, hogy is volt?-jött be Duncan. Én elmeséltem neki az egészet és megint rámtört a sírás. Jólvan! Ne sírj! Kihozzuk onnan.-ölelt magához. Majd fogtuk magunkat és elindultunk a rendőrség felé. Útközben csak ültünk és megsem szólaltunk, Duncan látta rajtam, hogy nem vagyok jó formában, szal inkább békén hagyott. Így egy pár perces utazás után már ott is voltunk...Jó napot! Ma behoztak ide egy Lee Ryan nevű embert. Kivel tudnék beszélni az ügyében?-kérdezte az ilyen portaszerűségnél. Csak is a kapitánnyal akit a folyosó végén jobbra megtalálnak.-mutatta. Értem. Köszönjük.-mondta Dunc és elindult a már említett folyosón és meg lóhalálában utána. Megkerestük a kapitányt és... Jó napot! Ma behozták a barátomat ide és...-kezte Duncan de félbeszakították. Lee Ryan ha nem tévedek ugye?-vigyorgott. Igen, őt. Mikor engedik ki?-tért egybőla lényegre. Mihelyst leperkálta a pénzt amivel tartozik.-mondta Mr.Brad.(ez volt az asztalán feltüntetve.) Mennyivel tartozik?-kérdezte Duncan. Kereken 200 fonttal.-vigyorgott megint.(látszik, hogy nagyon utálja szegény Leet.:( )Duncan előhúzta a pénztárcáját a belső zsebéből és elővett egy köteg pénzt én meg csak lestem...már szinte kiestek a szemeim(:D). Ha én fizetek az is jó?-vágott gúnyos képet Duncan. Nagyon jó lesz.-nyúlt a pénzért Mr. Brad. Nem, nem! Majd csak ha idehozatja Leet.-kapta el a kezét Duncan...