A lány elrántotta a fejét, Duncan kicsit elszomorodott, de valahol megértette hisz alig ismerik egymást. Hmm...úgy látszik a barátnődnek nem jön be Dunc.-fordult ismét felém Lee. De bejön csak nem szereti elkapkodni a dolgokat, mert volt amikor így volt és szegény nagyon megszívta. Azóta nem mer nagyon sietni a dolgokkal.-világosítottam fel Leet. Értem. Te sem nagyon kapkodod el...mi?-mosolygott. Hát nem minden esetben. De miért?-néztem rá kérdően. Jah csak kérdeztem. Nem kell rosszra gondolnod.-mondta és mégjobban magához ölelt és ismét mecsókolt. Egy idő után vége lett a számnak és szépen visszaültünk a helyünkre Duncanékkel együtt. Nah csajok? Jöhet a meglepi?-néztek ránk a fiúk mosolyogva. Milyen meglepi?-néztünk kíváncsian. Hát amit jutalomból kaptok, azért, mert leérettségiztetek.-vílágosított fel Ant. Nem nagy ajándék, de remélem örültök neki.-mondta Dunc. Biztos, de megtudhatnánk mi az?-kiváncsiskodtam. Lee! Szted biztos megérdemlik?-vigyorgott Dunc. Hááát nem is tudom...sztetek?-nézett Lee a többiekre. Naaa, ne csináljátok máááár...tudjátok, hoyg imádlak titeket!-hízelegtem és odabújtam Leehez meg Duncanhoz. Jaj de szépen kér itt valaki...-mosolygott. Dunc. Én nem egyezek bele, mert még nem kaptam puszikát...ide.-mutatott a szájára kisfiús mosollyal. Adtam neki egy nagy puszit a szájára és... Nah mostmár benne vagyok, hogy átadjuk.-mosolygott Lee és magához ölelt. Lehet, hoyg te nem fogsz annyira örülni neki mint Andie, de azért remélem nem lesz nagy gond.-nézett rám Dunc. Aminek Andie tud örülni annak én is...ez így megy nállunk...nem?-néztem rá aki szegény még mindig ott ült egy magában. Dede.-mosolygott. Gyere már te is ide.-kérleltem. Odajött és a fiúk is körénk gyültek teljesen. Nah csajok! Íme! Remélem tényleg nem fogtok nagyon megharagudni, hogy csak ennyi...-nyújtott át két jegy szerűséget a kezünkbe Duncan. Még hogy csak ennyi...ez ez ez...ááááá...köszönöööm.-ugrott Andie Duncan nyakába. Én is nagyon köszönöm.-mondtam és átöleltem Leet. Nah, hogy ti is tudjatok róla...koncert jegyeket kaptunk a koncertjükre az 1. sorba.:) Aztán végig öleltünk mindenkit vidáman. Nah hugi? Örülsz?-nézett rám Dunc. Mé úgy nézek ki mint aki nem? hogy ne örülnék!? Hisz nagyon kiváncsi vagyok milyenek vagytok élőben.-mosolyogtam. Hát még ééén.-nézett mosolyogva a jegyre Andie. 2 hét múlva lesz...-mondta Sy. Oksika. Nagyszerű.-mondtuk barátnőmmel.

Ez után még beszélgettünk egy kicsit és nem sokkal későb kimentünk egy kicsit levegőzni Andieval. Nah mi a helyzet?-kérdeztem miközben leültünk a hinta ágyra. Jah semmi, tetszik Duncan.-nézett maga elé mosolyogva. Igen, észre vettem.-néztem rá. De szted nem sértődőtt meg, hogy nem engedtem, hogy megcsókoljon?-kérdezte aggódva. Neem...ő nem olyan! Szeret hajtani a csajok után.-mosolyogtam. Hmm...akkor jó, mert engem nehezen lehet megkapni.-röhögött.:) Nah arra kiváncsi leszek...-jegyeztem meg. Hehe...-vágott hátba. De amúgy neked nem Lee tetszik?-néztem rá. Jah de ő tetszik vagy inkább tetszett...1, nem akarok semmit úgyse, mert ti együtt vagytok és soha nem akarnám a barátnőm pasiját. 2, meg Duncan olyan más...olyan ari és a mosolya is...hmmm-álmodozott.:) De bizti tetszek neki?-nézett rám kérdően. Ha nem tetszenél neki, akkor nem akarna megcsókolni és nem nézne téged megállás nélkül.-nevettem. Mért? Néz?-lepődött meg. Igen, de még hogy.-mosolyogtam. Nah mi ez a traccs parti itt kint? Mi bent bulizunk és csak lessük, hogy hova tüntetek.-jött ki Duncan. Ohh...igen?-röhögtem. Most mi olyan vicces ezen te csibész.-ült le mellém. Semmi...nah én megyek be...-mondtam és felálltam. Jól teszed, mert Lee már nagyon keres...-jegyezte meg Duncan és azzal én be is vonultam. Hol voltál cicu?-ölelt magához Lee kifele jövet a konyhából. Kint trécseltünk Andieval.-mondtam és megcsókoltam. És ő hol van? És Dunc?-nézett körbe. Szted?-mosolyogtam. Jaaah...értem.-mondta. Míg mi bent beszélgettünk addig Andiék sem unatkoztak...

Kibeszéltetek minket...mi?-mosolygott és közelebb ült barátnőmhöz. Jaj nem dehogy is.-tagadta.:) És, hogy érzed magad itt nállam...nállunk?-javította ki magát.:) Nagyon jól!-mosolygott. Amikor látta, hogy Andie egy kicsikét remeg akkor...Tessék.-nyújtotta át a pulcsiját a lánynak. Óó...köszi nem kell.-mondta és visszaadta gazdájának.:) Akkor legalább...-kezte de már oda is ült szorosan a lány mellé és átkarolta. Egy kis csend következett és barátnőm közben a csillagokat nézte...kedvet kapván Duncan is felemelte a fejét...hátradöltek és nézték az eget. Milyen szépek.-jegyezte meg a lány. Olyan mint te...-nézett a lányra Dunc. Ekkor Andie kicsit elvörösödve a férfira nézett és szinte forrt körülöttük a levegő. Duncan ismét próbát tett csók terén...egyre közelebb hajolt a lányhoz míg nem a szájához ért és egy gyengéd puszival kezdvén átölelte a lányt. A folytatásban már a csók következett és immár barátnőm se utasította vissza a gyengéd és szenvedélyes férfi csókját.

Mindeközben mi sem unatkoztunk bent Leevel. Kezdet kicsit beindulni a drága...:) Elkezdte a combjaimat simogatni meg egyre több gyengéd csókokat kaptam tőle. Hééé...fiatalok! Ne itt elöttünk.-jött be röhögve Ant. Mi van?-kapta fel hirtelen a fejét Lee. Semmi...semmi.-röhögött Sy. Nah mi ez a nagy vidámásg itt bent?-jött be Andie és Dunc (meglepetésünkre) kézen fogva. Én kérdően néztem Andiera, mire ő is észrevette, hogy Dunc kezei közt van az ő keze.:) és kikapta onnan. Duncan erre nagyon meglepődőtt. Aztán barátnőm leült mellém és elmesélte mi történt kint az udvaron. Éééés? Jártok?-nyíltak tágra a szemeim. Jaaaah...nemtom.-mosolygott. Mi az, hogy nem tudod? Hisz kézenfogva jöttetek be.-jegyeztem meg. Jah igen, de akkor se tom.-nevetett.

Nah mi van? Jártok?-rohant oda Lee Dunchoz. Őőő sztem igen, de egyenlőre gőzőm sincs.-moslygott majd ő is elmesélt mindent a haverjainak. Dunc! Beszélhetnék veled...négy szem közt?-kérdezte Lee. Jah persze...gyere mennyünk ki a konyhába.-ajánlotta Dunc. Ezzel el is indultak a konyha írányába...Nah mondjad...mi van?-fordult haverja felé Dunc. Figy! Nem tudnád elintézni, hogy ma Andie nállad aludjon? Reggel jönnék érte csak Barbyval kettesben szeretnék lenni...-nézett Duncra. Én megpróbálhatom, de mi lesz ha a csajok nem egyezznek bele?-tette fel a költői kérdést Dunc. Hát akkor mindegy...majd akkor máskor.-szomorodott el Lee. De megpróbálom.-mosolygott és hátba veregette Leet. Köszi...remélem sikerül és ha igen ezer hálám.mosolygott Lee is. Igazán nincs mit.-ölelte át Leet. Nah akkor beszélek Barbyval is te meg próbáld rászedni Andiet.-kérte Lee. Okés.-egyezett bele Dunc és már indultak is kifelé.

Mi meg Simonék hülyeségein röhögtünk amikor a fiúk megérkeztek. Hol voltál?-kérdeztem Leet. Csak beszélgettünk Duncannel a konyhában.-mondta. Andie! Tuddnál jönni egy kicsit?-kérdezte Dunc. Andie meg szó nélkül a fiút követte. Cica! Mi lenne ha lassan elindulnánk hozzánk? Csak te meg én...-kérdezte egy puszi mellett. És Andie.-tettem hozzá. Ő nem, mert Duncan rá akarja szedni, hogy maradjon itt vele! De nem kell aggódni nem akar semmi rosszat a barátnődtől.-mosolygott. Hát ha ő bele eggyezik én nem tartom vissza...-mondtam és feléjük pillantottam.

Duncanék...

Mi lenne ha ma nállam maradnál? Nyugi semmi rosszat nem akarok csak ha neked is kedved van akkor mégjobban megismerkedhetnénk...-mondta Dunc. Barby nem fog megharagudni? Elvileg úgy volt, hogy Leeékhez megyünk...-mondta. Nem hiszem, hogy megharagudna, de beszéljétek meg...De ha nem lenne gond itt maradnál?-kérdezte mosolyogva. Hááát...sztem igen.-mosolygott és elindult felénk. Nah mi van? Mit akart az a jó madár?-fogadtam barátnőmet. Csak, hogy ma maradjak nálla és én szal...izé...-mosolygott. Te szívesen maradnál...és mi az akadálya?-kérdeztem. Nem hariznál?-nézett rám. Már miért hariznék? Te életed azt csinálsz amit akarsz. Ráadásul egy jó emberrel maradsz szal egyáltalán nem zavarna.-mosolyogtam. De jó! Imádlak.-ölelt meg és már vissza is rohant Duncanhez, hogy elújságolja neki a hírt.:) Minek örült ennyire?-kérdezte Lee. Kettesben lehetünk este.-mosolyogtam. Hmm...helyes.-mondta és megcsókolt. Mi van ti ezt megszerveztétek?-néztem rá. Jah...neeem.-tagadta. Aha...gondolom.-jegyeztem meg.

Nah?-fogadta Duncan a barátnőmet. Hááát...-kezte és szomorú képet vágott. Szóval nem...-jegyezte meg szomoruan. De igeeeen.-mondta és ismát a nyakába ugrott a férfinak.:) De jó! És mit szeretnél majd csinálni? Vagy majd még meglátjuk?-kérdezte Duncan. Majd elválik.-mondta Andie és vissza rángatta Duncant hozzánk. Nah mi van?-néztem rájuk. Jah semmi.-mosolygott Andie. Láttam nagyon jó kedve van és ennek nagyon örültem, nah meg annak, hogy végre kezd érdeklődni megint a fiúk után.:) Ezután fogták magukat és levágódtak mellénk. Anték is kapcsolódtak hozzánk majd egy kis beszélgetés után... Barby! Nem indulunk?-nézett rám Lee. Jaaaj nemáááá...-"nyávogtam". De már hajnali 2 és még holnap vagyis ma még haza is kéne furikázni titeket, meg este mennünk kell interjúra.-mondta Lee. De tényleg ne menjetek már.-nézett ránk szomorú szemekkel Dunc. Fáradt vagyok...-jegyezte meg Lee. Jólvan mennyünk...nekem se árt ha pihenek...-mondtam. Elbúcsúztunk mindenkitől, barátnőm tanácsokat kért én meg megpróbáltam segíteni neki, amiben csak tudtam aztán negyedórás köszöngetés után nagy nehezen elindultunk Leevel. Most haragszol?-nézett rám Lee az út közben. Jah...nem. Miért kéne?-mosolyogtam. Nem, dehogy is csak azt hittem megharagudtál, hogy eljöttünk.-mondta és a combomra tette a kezét. Jah nem egy kicsit már én is fáradt vagyok.-mondtam. Ezután csönd uralta a kocsit mint mindig utazás közben. Nem értem, hogy ilyenkor miért vagyunk állandóan csendben. Menetközben Lee néha megsimogatta a combomat, én meg bambultam ki az ablakon. Csak lestem, hogy milyen csendes az a város rész ahol eljöttünk. Egy kis utazgatás után megérkeztünk Lee házához, ahol a kiskutya ismét nagy örömmel fogadta gazdáját.:) Miután bementünka lakásba Lee levágta magát a kanapéra...Cica! Elmegyek fürcsizek...minnyá.-mondta és lerántott az ölébe. Jólvan aztán én is megyek.-mondtam. Egy kis csókcsata után sikerült Leenek fürdeni indulnia. Amíg ő fürdött addig én pihentem a kanapén. BABYY!!!-üvöltött Lee. Odamentem az ajtóhoz félig kinyitottam... Mondjad...-szóltam be. A szobámban az ajtóval szembeni szekrényben találsz türcsiket...hozznál nekem be egyet?-kérdezte a zuhany alól. Igen...pillanat és hozom.-mondtam és elindultam a szobálya felé. Ott kis kutatás után megtaláltam a törölközőket. Megfogtam egyet és levittem neki, nah de hogy vigyem neki be hisz nem akarok én...szal értitek.:) Itt van...de hova rakjam.-mentem be és eltakartam a szemem.:) Nem vagyok szégyenlős...nyugottan elveheted a kezed.-nevetett. De neeem, mert neem. Nah hova tegyem?-kérdeztem ismét. Hozd ide nekem.-nevetett. Odavittem neki és ő meg megfogta a kezem éééés...