Nah nyithatom?-fordultam Andie felé. Igen.-mondta izgatottan. Kinyitottam az ajtót és az Isten pasi ott állt elöttünk szépen bezselézett hajjal és helyes mosolyával. Sziasztok!-köszönt Lee. Szija Szívem!-köszöntem neki egy szájra puszival. Nah bemutatom Andiet...Andie ő Lee.-mutattam be egymásnak őket. Lee adott két puszit Andienak...szegény lány majdnem hanyadt dobta magát Lee illatától...nah meg Leetől is.:) Mehetünk?-kérdezte Lee. Persze!-válaszoltuk egyszerre. Anyu mentünk!-ordítottam befelé. Jólvan kislányom érezzétek jól magatokat! Jónapot Lee! Mikorra várhatlak haza?-nézett Leere aztán rám. Hát sztem majd csak holnap, mert Londonba megyünk.-keztem és Lee folytatta:És nállam alszik ha nem lenne gond...és persze Andie is-mosolygott. Szegény barátnőmnek majd leesett az álla amikor meghalotta, hogy hol fog aludni. Akkor jó!-mosolygott anyu. Nah akkor mi megyünk! Viszlát!-köszönt Lee. Csókolom!-búcsúzott el Andie is és Lee nyomába erett aki a kocsija felé igyekezett. Vigyázz magadra!-mondta anyu. Oké...szija-köszöntem és már én is a többiek után eredtem. Hova szálsz kicsim?-kérdezte Lee. Ekkor Andie hívogatóan rámnézett, hogy üljek be mellé. Nagy gond lenne ha most hátra ülnék?-néztem őzike szemekkel Leere. Nem dehoyg is...ezért kérdeztem...de ugye kaphatok egy puszikát még?-hajolt a szám felé és mosolygott. Hát nem tudom...megérdemled...ezért kapsz-mosolyogtam és megcsókoltam. Közben Andie beült hátra a kocsiba és elhelyezkedett. Mi is beszáltunk...Lee a vezető ülésbe(természetesen:))én meg barátnőm mellé...aki még mindig alig tudott megszólalni. Nah?-kérdeztem suttogva. Mi neh?-nézett rám értetlenül. Vélemény?-meresztettem rá szemeimet. Sokkal helyesebb élőben mint a képeken.-mosolygott. Lee meghallotta hogy sutymorgunk hátul ezért megszólalt. Hölgyeim mi ez a nagy sugdolozás?-nézett a visszapillantó tükörbe és mosolygott. Semmi...semmi-tettük az ártatlant. Hát jólvan.-mosolygott tovább. Aztán mindenki csendben ült és bambán nézett ki az ablakon. De ezt a csendet Lee egy idő után megtörte...Andie!-nézett rá ismét a tükörből. Igen?-nézett Leere kiváncsian. Te is leérettségiztél?-kérdezte Lee. Igen.-mosolygott és kihúzta magát, hisz elég büszke volt magára...de nem is csodálom.:)Akkor gratulálok hozzá...ügyes vagy...mint a barátnőd.-mondta és rámmosolygott. Köszi.-mondta elvörösödve. Miután ezt lezártuk az út végéig megint csend honolt a kocsiban. Aztán nem sokkal később megérkeztünk Dunc háza elé, ahol még anno a anyukája születésnapját tartották. Te Lee! Itt nem Dunc anyja lakik?-értetlenkedtem mikor kiszálltam a kocsiból. Jah..nem csak Dunc ide szervezte neki multkor a partit.-mondta. Sziasztok...azthittem már soha nem jöttök.-rohant ki Dunc a házból széles mosollyal az arcán. Ekkor már mindenki kiszállt a kocsiból. Szija drága unokatesóm!-mosolyogtam és átöleltem. Szija te...te...nah ma még kapsz a multkoriért...remélem tudod.-mosolygott. Leevel pacsiztak egyet aztááán. Ki ez a szépség itt veletek?-nézett végig Andien Duncan. Szegény lány teljesen elpirult a bóktól meg se tudott most se nyikkani. Ő a barátnőm Andie...Andie ő itt Duncan.-mutattam be egymásnak őket. Igazán örvendek.-mosolygott és megpuszilta barátnőm kezét...mint egy igazi férfi:) Nah mennyünk be!-invitált be Duncan minket miután kicsodálkozta magát Andie szépségében.:) Bent már bent volt Ant meg Sy is...bemutattam nekik is barátnőmet aztán leültünk a kanapéra és elkeztünk cseverészni a fiúkkal. Lee szorosan mellém ült és átkarolt. Duncan és Andie nézése szinte mindig találkoztak...csak nem bejönnek egymásnak? Hmm...milyen jó is lenne.-moslyogtam el magam. Min mosolyogsz?-kérdezte suttogva Lee. Ááá...semmi csak elgondolkodtam.-füllentettem hisz nem akartam elkiabálni a dolgot. Barbykám! Én tartozok neked valamivel.-ált meg fölöttem Duncan vigyorogva miután befejezték a beszélgetést. Áááá...nem hiszem.-mondtam és felálltam...menekülni próbáltam. Hova ilyen sietősen?-röhögött Duncan. Hééé...miről van szó?-értetlenkedett Lee. Multkor amikor ott aludtam nálla...leestem az ágyról és kiröhögött...nah meg a párna csata miatt...azért volt hoyg leestem.-mondta és felém közeledett jobb oldalról...én a kanapé mögött voltam. Hát bammeg Duncan...béna vagy...ezért az én cicám akarod bántani?-nézett rá értetlenül Lee. Csak megkapja amit megérdemel.-mosolygott és egy hirtelen mozdulattal elkapott és olyan gyorsasággal kapta ki Lee mögül is a párnát. Nee csak azt nee!-röhögtem. Héé ember! Mi a szart csinálsz már?-ingerkedett Lee. Öcsi nyugi van!-röhögött Duncan is. Aztán Duncan elkezdett a párnával püfölni. Áááá...nee...segítsen valaki!-kiáltoztam és próbáltam kerülni Dunc ütéseit. Mindenki ült egyhelybe és röhögött. NEM SEGÍTENE VALAKI???-néztem ordibálva a többiekre...mire Duncan abbahagyta annyira meglepődőtt. Én kihasználtam az alkalmat és kikaptam a kezéből a párnát és most én ütögettem őt teljes erőmből.:) Hééé...ááá.-kiáltozott. A hajaaaaaaaaaam.-siránkozott tovább. Annak már lőttek.-röhögtem. Mindenki szakadt a röhögéstől...aztán Duncan majdnem megint felülkeregedett rajtam...de ez nem sikerült neki...mikor győzedelmesen vigyorgott a többiekfelé én fogtam és kigáncsoltam...mire ő hasra esett.:) Nah most megvagy...-ültem rá röhögve. Te csalafinta.-mondta Dunc röhögve. Nah mi van egy csaj győzőtt feletted?-röhögött Ant. Nah hagy halljam!-hajoltam közel Dunchoz. Mit?-és még mindig röhögtt hason fekve. Tudod te!-mondtam. Jah...Jólvan te győztél...-mondta szinte suttogva. Nem hallottam jól!-mondtam. Te győztél!-mondta és ekkor felálltam és elkeztem röhögni. Nem baaaj...kapsz te még ezért.-röhögött és a séróját igazította. Lihegve leültem Lee mellé aki puszival jutalmazott az ügyességemért.:) Kiváncsi leszek...-röhögött Ant. Haha...nagyon vicces vagy. Úgy is van amiben én tuti ezerszer jobb vagyok nálla...ugye hugi?-bökött oldalba. Nem a hugid vagyok...-szóltam rá. Eredetileg nem, de én annak veszlek...hugicám.:)-mosolygott és a fejemre nyomott egy puszit. Berakok valami zenét...-mondta Sy és a hifi felé vette az irányt. Azt a jó kis CD-t rakd be...tod amit megbeszéltünk.-mosolygott Lee. Oké.-kacsintott Sy és már vette is elő a CD-t. Andie! Hogy érzed magad?-ültem mellé. Nagyon jól! Nagyon aranyossak.-mosolygott. Láttam nagyon szemeztetek Duncannel.-mosolyogtam. Nagyon aranyos.-mondta és az éppen közeledő Duncra pillantott. Nah mi ez a sugdolózás csajok?-kérdezte kiváncsian. Seeeemmi.-mondtam ártatlanul nézve Duncra. Nagyn fura vagy te nekem...miben mestergedsz?-nézett rám érdeklődően. Ééén? Ugyanmá...miben mesterkednék.-néztem rá mosolyogva. Ekkor felcsendült egy elég pörgős szám a hifiből. Elég jó dallama volt...nem ismerem, de tetszett nagyon. Leeék hoztak nekünk inni meg beszégettünk. Immáron Andiet faggaták jobban. Mióta ismeritek egymást Barbyval?-nézett érdeklődően Duncan a lányra. Hát már kiskorunk óta, mert álltalános suliba már egy osztályba jártunk...elsőtől fogva.-mosolygott és rám nézett. Mennyi mindenen átmentünk.-töprengtem. Hát igen...emléxel az igazgatós balhénkra 8.-ba?-nevetett. Ki ne emlékezne arra.-röhögtem. Mért? Mi volt?-kérdezték kiváncsian a fiúk. Elmondod?-néztem rá Andiera. El...Az úgy kezdődött, hogy elég unalmasnak indult a napunk és mi fel akartuk dobni egy kicsit.-kezte. Kicsit...-jegyeztem meg nevetve. Csak egy kicsit...ebéd szünetben lent voltunk és nagyban ebédeltünk, de írtózatos szar kaja volt így nem nagyon kívántuk és Barby fogta és lebaszta a földre a villáját, hoyg ő neki elege van abból, hogy ilyen undormányt adnak egy iskolában. Én meg elkeztem szakadni rajta a röhögéstől és erre ő bepipult és hozzám vágta a kenyeret.-folytatta. Erre mindenki elkezdett szakadni a röhögéstől. Jól van hugi! Nem csalódtam benned.-dicsérgetett Dunc röhögve. Aztán én ezt nem hagytam annyiban és én is hozzá vágtam egy kis darab kenyeret...amiből az sült ki, hogy kaja csata keletkezett az ebédlőben. És már mindenki dobált mindenkit, amikor jött egy srác és szólt, hogy jön az igazgató, de mi ezt nem hallottuk meg és folytattuk és amikor épp az ajtón lépett be pont akkor dobtunk abba az irányba egy nagy kupac spagettit amit a másik asztalról szedtünk el és pont az igazgató képébe repült.-kezdett röhögni. Hát jócskán megkaptuk a magunkét, szó ami szó.-fejeztem be. Ekkor már mindenki a padlón fetrengett a röhögéstől. Akkor nem csak én voltam ilyen virgonc...-jegyezte meg Lee és odabújt hozzám még mindig röhögve. De velünk soha nem volt semmi baj...de addigra elegünk lett.-mondta Andie. Meg is lepődőtt mindenki és ez volt a téma év végéig.-mondtam. Amikor már mindenki kiröhögte magát akkor hallottuk meg, hoyg egy szép lassú szám megy. Cica! Felkérhetlek?-állt fel Lee elém. Igen.-és már ki is álltunk a szoba közepére és ott összeölelkezve táncoltunk. Míg mi élevztük egymás érintését addig Duncan sem volt rest...Andie felkérhetlek egy táncra?-lépett elé Dunc. De nem tok táncolni...-nézett szomorúan Andie. Nem baj majd én vezetlek...-fogta meg a lány kezeit és odaléptek mellénk és már táncoltak is. Nagyon szép a mosolyod...-jegyezte meg. Köszönöm.-pirult el barátnőm. Mi eközben vettük észre őket. Te nézd csak milyen jól elvannak?-mutatott a fejével Andiék felé. Milyen aranyosak...nem?-néztem rá. De igen...összeillenek.-mosolygott és megcsókolt. Ekkor azonban észrevettük, hogy Duncan egyre közeledik a lány szája felé...és...