Igen?-szóltam bele kicsit álmosan a telefonba. Szija Barbykám! Megint felkeltettelek? Ezer bocs! Te is meglaptad a levelet? Sikerült?-hadarta barátnőm el a dolgokat. Héhéhééé! Igen felkeltettél...alig fogtam fel miket kérdeztél.-mondtam ásítozva. Megkaptad a levelet?-kérdezte izgatottan. Milyen levelet?-kérdeztem vissza. Azt, hoyg leérettségiztél-e...-mondta. Jaaaa...megkaptam igen.-mondtam még mindig elég kómásan. Ééééééééés?-kérdezte kiváncsian. Mi ééés?-kérdeztem...hisz alig vagyok magamnál tényleg nem fogom fel mi van. Sikerlt leérettségizned?-bökte ki végre az értelmes kérdést amit végre felfogtam.:) Jah...aha.-válaszoltam egyszerűen. Csak így mondod? Aha? Mi van veled?-kérdezte meglepődötten. Már mondtam hulla vagyok...meg már meglettem ünnepelve. Tegnap elmentünk anyuékkal fagyizni...nah de nem lényeg...neked? Sikerült?-kérdeztem kiváncsian. Hááát.-húzta barátnőm. Szóval igen!!Szuppiii! Gratula!-keztem éledezni. Köszike...annyira boldog vagyok! Amúgy én is gratu neked!-mondta jó kedvűen. Köszi.-keltem ki az ágyból. Nah nem is zavarlak tovább! Bocs, hogy felkeltettelek. Puszi...majd még beszélünk, szija!-köszönt. Nem zavarsz és semmi baj...kezdem megszokni, majd hívlak! Puszi...szija!-köszöntem el én is és letettük a telefont. De álmos vagyok...muszály aludnom még.-döltem vissza az ágyba. Már épp készültem vissza aludni amikor megint megszólalt a telefonom... Ezt nem hiszem el...kifogom kapcsolni addig amíg aludni fogok.-mérgelődtem és a telefont kerestem. Szija Lee! Mond.-szóltam bele a telefonba. Szija Kicsim! Felébrezstettelek?-kérdezte. Nem...már megelőztek.-mondtam. Nah mi lenne ha ma nem kettesben ünnepelnénk meg azt, hogy leérettségiztél?-kérdezte vidáman. Mé? Kikkel akarod?-kérdeztem. Hát a fiúkkal...tudod Sy, Ant meg Dunc, meg természetesen velem.-mondta nevetve. Hmm...nem is rossz ötlet.-nyíltak ki a szemeim. Benne vagy?-kérdezte. Benne igen, de...-kezdtem. De? Mondjad csak.-bíztatott.:) Elhozhatnám a barátnőmet?-kérdeztem. Persze...tök jó...legalább megismerem őt is.-mondta. Oké...és mikorra legyünk indulásra készen?-kérdeztem. Hmm hát Londonba megyünk Duncan lakására és vele 8-ra beszéltük meg...nah de oda is kell érni, szal 6...oké?-gondolkodott. Hmmm...és mit fogunk csinálni?-kérdeztem kiváncsian. Hááát majd meglátod...-nevetett. Jólvan...akkor 6-kor várunk.-mondtam. Oké szeretlek csibe! Szija!-köszönt el és le rakta a telót. Csibe...hmm. Ilyet még nem mondott.-mosolyodtam el. Nah felöltözök és hívom azt a lökött csajt.-gondoltam magamban. Miután sikeresen előkutattam magamnak valami kényelmes ruhát és felöltöztem és lementem reggelizni mert majd kijukadt a gyomrom az éhségtől. Anyuék sehol nem voltak csak egy cetlit találtam az asztalon...miszerint elmentek vásárolni. Felkutattam a hűtőt kaja után...mivel semmi normálisatt nem találtam így neki estem a tegnapról maradt anyu féle sütiknek...miután kellőképpen jól laktam fogtam magam és visszamentem a szobámba...felkaptam a telót és tárcsáztam barátnőm számát. Szija! Hogy hogy telefonálsz?-kérdezte meglepedten. Te figyuka...ráérsz ma este? De úgy, hoyg sztem nem alszol otthon.-kezdtem. Őőő asszem igen...miért?-kiváncsiskodott. Asszed vagy biztos?-nevettem. Jóóó biztos...de mondjad mér kérded.-mondta izgatottan. Ma jól jönne az a rucid amit még multkor vettél arra az alkalomra, hoyg találkozz a fiúkkal.-mondtam. Wáááááááááááááááááááááááááááá...kmolyan?-síkított a telefonba.:) Igen...megünnepeljük azt, hoyg sikerült az érettségim és Lee mondta, hoyg mi lenne ha a fiúkkal ünnepelnénk meg én meg megkérdeztem, hoyg jöhetsz-e te is és ő beleegyezett...nem tudom, hogy akarsz-e jönni.-cukkoltam. Hogy ne akarnék?! Ez nem kérdés. Wáááá...de imááádlak...Köszi!-nevetett. Igazán nincs mit...figy én arra gondoltam, hoyg együtt készüljünk össze...gyere át és itt szépítkezünk oké?-kérdeztem. Oké...szuper legalább segítesz nekem. mikorra mennyek át?-kérdezte izgatottan. Amikor akarsz...de 6-kor indulunk...szal úgy csináld.-mondtam és elkeztem a ruháim között kutatni. Ebéd után ha megyek...olyan 3 körül...az jó?-kérdezte. Aha...jó...várlak...nah puszi szijja.-búcsúztam el. Oké...és még1x köszi! szija-tette le a telefont. Mivel 3-ig még volt sok időm ezért kikeresgéltem a ruhát amibe megyek...közben beraktam egy kis zenét és már is jobb volt a hangulatom.:)

Eközben Andienál...

Wááá...ma találkozom a Bluesokkal...de jóóó...éjjen!-ugrált örömében az ágyon.:) Te meg minek örülsz ennyire?-ment be anyukája hozzá. Jah ma Barbyval megünnepeljük azt, hogy leérettségiztünk és elmegyünk a barátjával aki Lee a Bluból a másik csapattaghoz és ott elleszünk és ma nem alszom itthon.-mosolygott Andie. És hol alszol ha szabad kérdeznem?-kérdezte az anyukája. Jah azt még nem mondta Barby.-ért fülig még mindig a szája. Jólvan, de nem csinálsz semmi hülyeséget...ugye?-kérdezte aggódva. Jajj anyu nem vagyok már kis gyerek...nem fogok semmi hülyeséget csinálni.-mondta Andie. Utálta amikor anyukája ezzel jött, mert soha nem csinált semmi hülyeséget életében és mindig jön a ez a duma ha elmegy otthonról. Jólvan és mikor mész?-kérdezte. Ebéd után...olyan 3 körül.-válaszolt és közben keresgélte a ruháját a szekrényben. Ok.-mondta anyukája és kiment a szobából. Jajj de izgulok...istenem...-mondta és elmosolyodott. Hosszas keresés után megtalálta a ruháját. Amikor már összepakolt mindent amit hozzám akart hozni, szólt édesanyja, hoyg mehet ebédelni. Gyorsan megebédelt,lefürdött, felkapta a cuccát és indult hozzám...

Nah de amíg ő végezte a maga kis dolgát addig én sem uantkoztam...

Miután ugye megtaláltam a ruhát...utána fogdtam magam és leültem rajzolgatni...köztudott rólam, hogy nagyon szeretek rajzolni. 1 óra környékén hazaértek anyuék a vásárlásból...gyorsan lesiettem hozzájuk, hoyg elmondjam mi lesz ma...és ők természetesen beleegyeztek:) Mi lesz a kaj?-kérdeztem kiváncsian a szatyrokat lesve. Még nem tudom...de ha éhes vagy hoztunk felvágottakat...tudsz enni, mert szerintem nem lesz kész az ebéd mire jön Andie.-mondta anyu. Jólvan akkor eszek valamit.-mondtam és elkeztem magamnak összeütni valamit...miután mag kajoltam:) visszamentem a szobámba és folytattam a rajzolgatást. Olyan hamar eltelt az idő, hoyg már csak arra lettem figyelmes, hoyg anyu üvöltözik, hogy itt van at Andie. Gyorsan lesiettem hozzá... Szijjja.-borult a nyakamba boldogan. Szija...nah gyere mennyünk fel...mi ez a sok cucc?-kérdeztem a kezében levő szatyrokva mutatván. Jah csak egy két apróság.-mosolygott. Felmentünk a szobámba...Pakolj le nyugodtan!-mondtam...de ő megállt csodálkozva az asztalomnál. Ezt te rajzoltad?-nézett a képre. Igen...miért?-néztem értetlenül. Ez baromi jó lett! Tök ügyes vagy.-mosolygott. Köszi.-mosolyogtam én is. (nah elárulom annyi igaz a való életben is, hogy imádok rajzolni, nah de nem szépen...sajnos...) Ezt fejből vagy képről?-elemezte még mindig a képet. Fejből.-mondtam. Nagyon ügyes vagy...Lee látta már miket tudsz te?-nézett rám kérdően. Nem...kellett volna?-kérdeztem vissza. Szerintem tetszene neki.-mosolygott és végre lepakolta a cuccokat a kezéből. Sztem nem olyan fontos, hoyg lássa de mindegy...miket hoztál?-véltottam hirtelen témát. Hát hoztam ugye a ruhát meg cipőt meg sminkes cuccokat...igen asszem ennyi.-mosolygott. Te mi a francnak hoztál sminkes cuccot? Van nekem is...nem?-ráztam a fejem nevetve. De nem akarom a tiédet pazarolni...van nekem is.-mondta. Jaj te csaj néh az örületbe kergetsz a hülyeségeiddel.-mosolyogtam. Jólvan na...annyira izgulok, hoyg azt én magam se hiszem el.-mondta nevetve. Megértelek...nah szted ez jó lesz nekem?-mutattam a ruhára amit kikészítettem magamnak. Jaaaj...neeem ez nem jóóó. Miért akarsz ilyen zárkózottan öltözni...enged magad szabadon...majd én keresek neked valami szép topot, mert a gatya jó...rajtam is ilyen lesz...nah de az a felsőő...azt hanyagoljuk.-mondta és kutatott a szekrényemben. Jaj de most...hajj.-mondtam és beletörődtem, hogy Andie fogja kiválasztani nekem a ruhát...de amúgy ő tényleg nagyon ért a ruhákhoz...mindig tudja mi mivel és hogyan. Ááááááá...ez jó lesz...ezt miért nem láttam még rajtad egyszer sem?-vett elő egy újjatlan egészen szépen kivágott fekete topot amiből persze még a hasam is kilátszik ha rajtam van és van rajta egy 8-as szám ami ilyen csillámokkal van körülvéve.(remélem érthető volt.:)) Jaaaj nee...csak ezt nee...ezt nem szeretem.-keztem el kis gyerek módjára nyávogni. De ez lesz rajtad...és miért nem szereted ha szabad kérdeznem...én tutira veszem, hogy jól nézel ki benne.-mondta és elém tartotta. Nézd meg mennyire kivágott az elej és a hasam i kint van belőle és nézd meg mekkora hájam van...nem kell, hogy mindenki lássa.-mutattam a hasamr. Hát te hülye vagy...még hogy nagy háj...olyan lapos a hasad...nem tudom mi bajod van állandóan magaddal.-rázta értetlenül a fejét. De ezt akkor se szereteem.-mondtam durcisan. Nem baj ebben jól fogsz kinézni és ez lesz rajtad. Hidd el Leenek is tetszeni fog.-mosolygott. Aztán nagy nehezen beadtam a derekam hisz ugysem engedi, hogy mást vegyek fel. Nah ruhaválasztás megvan...már fél 5 van...-nézett az órára Andie. Figy én elmegyek lefürdök...oké?-néztem rá és felkaptam a ruhákat az ágyról. Jólvan menny csak én meg addig felöltözöm.-mondta. Én elmentem gyorsan lefürödtem, Andie meg felöltözött.

Míg mi vacakoltunk addig Leenél is zajlottak az események...

Szia Dunc! Figy beszéltem Barbyval beleegyezett és mondta, hoyg elhozza a barátnőjét.-mondta Lee. Ja jólvan oké...legalább lesznek ott csajok ez itt a lényeg.-nevetett Dunc. Nah és akkor majd 8 körül megyünk...-mondta Lee. Okés várlak titeket...cső öcsi.-köszönt el Dunc. Miután végzett a telefonálással ő is elkezdett készülődni, elment zuhanyozni, amikor készen lett egy szál türcsiben rohangált fel-alá anyja lakásában...(hmmm...de ott lettem volna:)) Mit rohangálsz már fiam mint egy fába szorult féreg?-kérdezte nevetve Sheila. Jah csak a rumért mentem aztán meg a parfűm...de mindig van amit elfelejtek és ezért rohangálok.-mosolygott. És hol alszol ma?-kérdezte anyukája. Sztem ma már otthon Barbyval...meg lehet, hoyg a barátnője is ott alszik nállam.-mondta. Értem...és mostantól csak meglátogatni jössz?-nézett fiára. Háát sztem igen, de elég sűrűn fogok jönni hisz Barby itt lakik...őt meg nem akarom elhanyagolni.-mosolygott. Nagyon helyes! Sokat legyél vele...azt szeretik ám a lányok...ha érzik, hogy törődve van velük. Nah nem tartalak fel készülődj csak.-mosolygott és kiment a szobájából. Lee szépen felöltözött...egy nagyon jó kis sötét farmert és egy feszülős polot vett fel(hmmm:)) és már pont idő volt így indult is hozzánk. Elköszönt édesanyjától és már jött is...

Nah de ne rohanjunk ennyire előre hisz mi még sehol se tartunk...:)

Mire én végeztem a fürdéssel és a felöltözéssel addigra Andie is végzett mindennel még ki is sminkelte magát. Nah kész vok.-mentem a szobámba. Én is.-mosolygot. Tök szépen nézett ki és tök ügyin megcsinálta a sminkjét is. De jól nézel ki! De nézz meg engem...wááá...szörnyella de frász...-mondtam. Hülye vagy te...nagyon jól nézel ki már csak a smink kell és teljes siker.-mosolygott. Oké megcsinálom...és elkeztem magamat szépíteni, habár rajtam nem lehet semmivel sem segíteni...de sebaj. Kikentem magam egy kis illat és már indulásra készen. De ügyik vagyunk! Szépen nyugodtan végeztünk és még maradt 10 percünk.-nézett Andie az órára. Jaja...köszi a segítséget.-mosolyogtam. Oh igazán nincsmit. Jaj de izguloook.-mondta és fel alá járkált a szobámban. Nyugi már.-szóltam rá. Jólvan na de ez nekem még furi...találkozom azokkal a pasikkal akiket imádok.-csillantak fel a szemei.:) Nah itt is van a kis szívtipró!-mondtam az ablakból. Hajj de helyes.-ugrott oda Andie is. Nah irány lefelé...-mondtam és már bent se voltunka szobában.:) Pont mikor leértünka kkor csöngetett be Lee...