7. rész

Hogy, hogy csak ketten vagyunk itt? - kérdeztem mikor beszálltunk a
London Eye-ba. Elintéztem, hogy csak mi legyünk itt kettesben. -
mosolygott és odalépett hozzám hogy megcsókoljon. A hosszú csók
után az üveghez mentem és kinéztem rajta…Milyen szép este a város.-
jegyeztem meg egy mosoly kiséretében. Honnan tudtad hogy
szeretem?-fordultam felé. Hát megvannak az infóim.-mosolygott és
átölelt. Szóval te kémkedsz utánam…-jegyeztem meg nevetve. Neeem,
dehogy!-mondta és megint megcsókolt. Megint visszafordultam és a
tekintetemet a gyünyörűen kivilágított városra emeltem. Olyan jó volt,
hogy csak mi ketten voltunk ott és senki más. Lee átölelve engem…így
néztük az egyre “kissebbedő” várost. Mikor már majdnem a tetején
voltunk, akkor Lee megkért, hogy mennyek át a másik oldalra…kicsit
furcsáltam de átmentem. És amikor megláttam, hogy tűzijáték tünik fel
az égen…nagyon megörültem. Ez nagyon szép…-mondtam. Lee ezt
csak egy mosollyal nyugtázta. És ekkor kirajzolódott az égen lézerrel
(remélem jól tudom, hogy azzal szoktak ilyeneket csinálni…ha nem ezer
sorry!)…”I Love Barby!” Ekkor Lee-re tekintettem aki bolintott, hogy ezt
nekem szánta. Jaj Lee! Én is szeretlek!-szöktek a könnyek a
szemembe a meghadódottságtól. Lee átkarolt és megcsókolt.
Szeretlek baby! Nagyon szeretlek!-mondta és mégjobban magához
szorított. Soha nem éreztem még ilyet egy lány iránt sem! Te
megváltoztattad az életemet…persze jó értelemben.-mosolygott. Úgy
örülök, hogy megismerhettelek és remélem, hogy örökre együtt
maradunk.-mondtaJ Óh milyen aranyosan őszínte… Én is nagyon
örülök és szeretlek.-mondtam és megcsókoltam. Amíg lenem értünk
addig apró csókokkal halmoztuk el egymást. Mikor megérkeztünk a
biztonságot nyújtó földre akkor…Köszönöm Lee! Ez csodás volt!
Nagyon köszönöm.-mosolyogtam. Féltem, hogy nem fog tetszeni.-
mondta. Ezért nem kellett volna aggódnod.-mosolyogtam. És jó
meglepi volt? Nem baj, hogy nem árultam el előre?-fogta meg a
kezemet és elindultunk. Nagyon szép meglepi volt!-mosolyogtam még
mindig. Ezek után kéz a kézben sétáltunk vissza Lee kocsijához. Van
kedved még elmenni valahova?-nézett rám Lee mielött beszálltunk a
kocsiba. Lenne kedvem, de még haza is kell érni egyszer és már elég
későre jár.-mondtam kicsit szomorkásan. Ne aggódj ez elvan intézve.-
mosolygott és kinyitotta nekem a kocsi ajtaját. Hogy érted, hogy elvan
intézve?-néztem csodálkozva. Elintéztem, hogy ma nálam aludj.-
mondta és közben beült a kocsiba ő is. Nah persze csak ha te is
akarod.-tette hozzá gyorsan. Mit találtál még ki te ezeken kívül…hm?-
mosolyogtam. Semmit, csak gondoltam ilyen későn már nem akarsz
majd visszautazgatni.-mosolygott. Hát bevallom őszintén tényleg nem
igazán van kedvem ma hazamenni…de úgye anyuék tudnak róla?-
kérdeztem. Persze. Nah akkor hova menjünk? Vigyelek haza vagy
mennyünk el valahova?-indította be a kocsit. Nekem mindegy…egy a
lényeg! Az hogy veled lehessek.-mosolyogtam és megcsókoltam. Akkor
elmegyünk hozzám…és majd ott eldöntjük, hogy mi legyen…oké
szívem?-mondta és elindult kifele a parkolóból. Nekem oké.-mondtam.
Ezzel le is zárult a beszélgetés közöttünk, nem sok utazás után egy
szép ház elött álltunk meg. Ez a tied?-néztem a kék házra. Igen…az
enyím. Vélemény?-kérdezte és kiszálltunk a kocsiból. Nagyon szép…
neked van ízlésed.-mondtam és még mindig a házat nézegettem. Nah
gyere…mennyünk be.-mondta és megindult a kapu felé. Ekkor valami
hirtelen előjött és nekiugrott a kerítésnek. Majdnem szívinfarktust
kaptam. Picur! Nyugi van, ő a barátnőm ne aggódj.-nyugtagatta Lee a
kutyát. A te kutyád?-mosolyogtam rá. Igen az enyím…imádom.-
mosolygott és megsimogatta a kutyát. Aranyos nagyon!-mondtam és
mentem Lee után. Gyere simogasd meg ha akarod, nem bánt.-
mosolygott. Én odamentem és megsimiztem, egy tündér ez a kutyus,
kis cuki. De ki vigyáz rá amikor te nem vagy itt?-kérdeztem és közben
még mindig a kutyit simogattam. Hát vagy anyu jött át…eddig, vagy
pedig a szomszéd nénit szoktam megkérni rá, hogy etesse meg. De
van amikor magammal viszem a turnéra -mondta és felvette az ölébe
a ebet. Nem volt nehéz dolga hisz egész pici keverék kutyusról volt
szó…de gondolom a nevéből lehet sejteni… Nagyon örült a
gazdijának…tök édi volt ahogy megnyalta Leenek az arcát. Ezután
bementünk a nagy házba…persze Picur is jött velünk. Beléptem és egy
csodás nappali tárult elém…nah jóó ez csak egy szép álom… ruhák
mindenütt, mosatlan tányérok, üres chipses zacskók szanaszét. Na de
most mit várjak? Hisz férfi… Upsz! Bocs a kupiért!-mosolygott és
lerakta a kutyát. Hát szépen rendben tartod a lakásod…-jegyeztem
meg mosolyogva. Akkor felne menj a szobámba mert az még rosszabb…
megyek és összerámolok addig maradj itt, csücsülj le.-ezzel felrohanta
az emeletre. Üljek le…jó vicc! Hova? A földre?-ráztam afejem
mosolyogva. A kanapén is minden szar megtalálható volt, szal tényleg
nem tudtam leülni. Nah jóó..én nem bírom a kupit.-jegyeztem meg
félhalkan és megfogtam a koszos tányérokat és elindultam a konyha
keresésére. Nem volt nehéz megtalálni…nah de ott se volt másképp a
helyzet…ott is minden szana-szét…de már nem lepődtem meg rajta.
Gondoltam besegítek neki egy kicsit és elkeztem összerámolni a
konyhában. A koszos edények a mosogatóba, a csokis papírok meg a
szemetesbe. Elkeztem mosogatni…hát nehezen lehetett levakarni a
dzsúvátJ a tányérokról, de azért sikerült. Amikor már “belemerültem”
teljesen az edénytisztításba akkor ölelt át hátulról valaki…kicsit
megilyedtem, mert nem hallottam, hoyg valaki is közeledett volna. Hát
itt van az én tündérkém!-mondta és megpuszilta a nyakamat. Nem
kellett volna elmosogatni.-mosolygott. És akkor ki által lesz rend?-
néztem hátra. Jaj! Azthiszed, hoyg én olyan rendetlen vagyok?-
mosolygott továbbra is és kis ártatlan fejet vágott. Őszintén?-
nevettem. Ne! Inkább ne mondj semmit! Köszönöm a segítséget!-
nyomott egy puszit a fejemre. Te Lee a nappaliban még a ruháidat
szedd össze, szerintem. Habár nem akarok én itt utasítgatni, szóval
csak ha gondolod.-mondtam. Nem…tényleg igazad van..elég rég volt
ebben a lakásban rend…általában anyu szokott rendet rakni ha átjön
és zavarja.-mosolygott. Nah menek összeszedem.-mondta és elindult a
nappaliba. Mire én készen lettem a mosogatással ő neki is sikerült
elrámolnia a cuccait. Hát már is jobban nézett ki minden. Köszi a
segítséget…így vhogy kultúráltabbnak néz ki.-mosolygott és lerántott
maga mellé a kanapéra. Igazán nincs mit. Otthon nincs mit rendbe
rakni…szal itt most kiélhettem a rendrakási vágyamat.-mosolyogtam és
egy puszit nyomtam a szájára amit ő örömmel nyugtázott ezutána
fárasztó “munka” után. Hogy hogy nincs rendetlenség nállatok?-
lepődőtt meg. Anyu nem engedi, hoyg bármi is előmaradjon amit nem
használunk…ő mindig is rendet tart.-mosolyogtam. Értem én.-
mosolyodott el. Egy ideig még ültünk a kanapén és beszélgettünk…
aztán Lee elárasztott finom, gyengéd csókokkal. És hol fogok aludni?
És persze miben?-kérdeztem. Majd adok neked egy hosszú polót…meg
ha kell egy rövid gatyát…hát én arra gondoltam, hoyg mellettem
aludnál.-bújt közelebb hozzám. Hááát oké!-egyeztem bele…persze
nem kellet 2x mondani. Megkuksizhatom a szobád?-kérdeztem és
fölálltam a kanapéról. Persze…gyere.-evvel ő is fölpattant és elindult a
lépcsőn…én meg szépen utána. Szép szobálya van neki…nah meg az a
nagy ágy sem rosz…elleszek én itt ma este. Jó nagy szobád van.-
jegyeztem meg. Hát igen…egy nagy férfinek nagy szoba jár! -kezdett
el nevetni. Óhh…hát ez természetes…de hol a nagy férfi?-néztem
körbe vigyorogva. Itt áll előtted te butuska.-mosolygott. Teeee??-
nyíltak tágra a szemeim. Igen!ÉN!-emelte büszkén a fejét. Áhh érem…
nah te nagy férfi mutasd meg nekem hol találom a fürdőt.-pusziltam
meg a száját. Várj! Keresek neked ruhát és aztán megmutatom.-
mondta és bement a szobályába a szekrényeihez. Kivett nekem egy
XXXL-es méretű polót meg egy kis rövid gatyát. Tessék és ott a fürdő
lent a konyhával szembeni oldalon.-mutatta. Köszönöm! Akkor ha most
nem gond én elmennék fürdeni.-mosolyogtam. Nem gond…menny csak
aztán majd megyek én is.

Míg én füröddtem…

Csengettek…Megyek.-ordította Lee és elindult a bejárati ajtó irányába.
Szevasz haver!-üdvözölte Lee Duncant. Hello öcsi!-pacsiztak aztán Lee
beengedte Duncant. Nah mi a helyzet öcsisajt?-vigyorgott Duncan.
Semmi.-mondta Lee. Semmi, semmi…mit szólt Barby a meglepihez?-
kíváncsiskodott. Óóó nagyon örült neki…olyan aranyos volt.-mosoylgott
Lee. És…jól kijöttök?-kérdezte Dunc. Igen…nagyon szeretem…érted?
Soha nem szerettem még így senkit…-nézett maga elé mosolyogva.
Ennek örülök! De vigyázz rá, mert tudod…neked nyekk ha megbántod.-
mosolygott. Jah igen tudom! De fura, hogy a te rokonoddal járok.-
mosolygott. Kivel beszélsz Lee?-jöttem ki a fürdőből. Szija Barby! Csini
vagy!-moslyodott el amikor meglátott. Köszike! Hát te?-üdvözöltem két
puszival. Csak megnéztem mi a nagy helyzet.-mosolygott Dunc. Jah
értem…-mosolyogtam. Nah megyek! Nem zavarlak titeket!-mondta és
elköszönt. De nem zavarsz…ugye Lee?-néztem rá és odabújtam hozzá.
Maradhatsz nyugodtan ha akarsz.-mosolygott Lee. Á…nem…mennem
kell…legyetek jók…sziasztok.-és elindulta kijárat fele. Mi meg
odakisértük és elbúcsúztunk tőle.

Ezek után Lee is elment lepancsizni én meg készítettem vmi harapni
valót mind a kettőnknek. Jól megvacsiztunk és bebújtunk a pihe-puha
ágyikóba. Lee magához ölelt és úgy aludtunk el…

Reggel olyan 11 körül ébredhettem és megdöbbenve láttam, hogy Lee
nincs mellettem. Kikeltem az ágyból és a keresésére indultam…lent
volt a konyhában épp nagyban énekelgetett meg csinált reggelit…tök
ari volt.J Gondoltam most én lepem meg őt…átöleltem hátulról és
megpusziltam a hátát. Jó reggelt kicsim! Hogy aludtál?-fordult meg és
nyomott egy puszit a számra. Miért nem ilyedtél meg?-vágtam durcis
képet.J Nézd csak!-mutatott az egyik lábasra. Mi van vele?-néztem
érthetetlenül. Hát ebbe látszódott, hoyg jössz.-mosolygott. Jaaa…
tényleg…a francba véle.-nevettem. Jól megreggeliztünk és elindultunk
haza, mert már anyuék hívtak, hogy mikor vagyok hajlandó hazamenni.
Lee hazavitt a kocsijával. Útközben beszélgettünk és amikor odaértünk
hozzánk akkor elköszöntünk egymástól és Lee mondta, hogy majd hív.
Gyorsan besiettem a házba…Megérkeztem!-üvöltöttem. Nah végre.-jött
ki anyu mosolyogva. Milyen volt?-kérdezte anyu kiváncsían én meg
elmeséltem neki mindent. Nézd csak kislányom! Ez neked érkezett.-vett
el egy borítékot az asztalról. Mi ez?-kérdeztem és nyitni kezdtem a
borítékot. Gondolom a vizsga eredményed…-jegyezte meg anyu és
kiváncsian várta mi lesz. Olvastam, olvastam és tágra nyílt szemekkel
néztem ki a levél mögül. Nah mi van? Sikerült?-kérdezte anyu. Hát…