6. rész

Igen?-szóltam bele álmosan a telefonba. Szijjjja Barátnőőőm! Képzeld
végre itthon vagyok! Nem akarsz elmenni valamerre?-ordibálta a
telefonba fitten Andie. Basszus! Hajnalok hajnalán képes voltál
felhívni?-kérdeztem és az órát kerestem. De hát már lassan 12 van.-
nevetett. Át aludtam a reggelt…de ne csodálkozz.-keztem ébredezni.
Mert? Mi történt veled?-kiváncsiskodott. Ez nem telefon téma! Inkább
menjünk el valahova.-mondtam. Oké! 30 perc múlva a kávézóban.-
mondta és lecsapta a telefont. Nagyszerű…válaszolni se tudtam!
Készen se leszek…mire kikászálódom innen…-tettem le én is a telefont…
de ekkor vettem észre hogy jött 1 üzenetem…még este…és én nem is
hallottam meg.J Nah nézzük: “Szia Kicsim! Már most nagyon hiányzol…
pedig csak fél órája váltunk el.:) Holnap majd hívlak! Szeretlek! Lee”-
írta nekem. Jaj de aranyos!-mondtam magamban. Nah de most öltözni
kéne, mert 20 perc múlva ott kéne lennem…gyorsan felkaptam valami
ruhát…farmer meg egy top és rohantam is kifele. Gyorsan köszöntem
anyuéknak és rohanás a kávézóba. Annyira siettem, hogy neki
rohantam valakinek. Először észre sem vettem ki az…de aztán… Jaj
bocsika szivem! Csak sietnem kell.-mondtam Leenek és nyomtam a
szájára egy nagy puszit. Szegényke felse fogta a helyzetet és ott állt
addig amíg elnem tüntem a látóhatárából. Nagynehezen de
megérkeztem a kávézóba. Barátnőm természetesen már ott ült és
amikor meglátott mosolyogva rohant oda hozzám. Szijjjjjjjjja!-ölelt
meg. Szija! Ne tudd meg hogy hogy hiányoztál! Annyi minden történt
míg nem voltál! Nah de ez mellékes…veled mi van?-kérdeztem
miközben visszamentünk ahhoz az asztalhoz ahol Andie ült mielőtt
megérkeztem. Velem semmi nem történt! Meséljél…-nyíltak ki a szemei
barátnőmnek.J Hát először is ugye van Duncan az unokabrytóm…-
keztem. Igen? És? Megint bántott?-kérdezte aggódva. Nem, dehogy is!
Képzeld kibékültünk…sőőt még egyik nap ott is aludt nállam. -
folytattam. Komolyan? És mi volt? Mit keresett nállatok?-
kiváncsiskodott. Mert átjött, hogy elmondja, hogy Lee teljesen ki van
bukva miattam…hiányzom neki meg minden…és…jaj a lényeget nem
mondtam…-szomorodtam el egy kicsit. Mi van?-nyíltak megint tágra a
szemei. Stevevel szakítottunk, mert nem szeretett már…és jobbnak
látta ezt így.-mondtam. Komolyan? Gondolom ki voltál bukva…-jegyezte
meg. Hát addig amíg Dunc nem jött addig igen…nah de utána…-
mosolyogtam. Igen..nah mondjad…ne várd meg míg kiváncsiságban
halok meg.-mondta komoly képpel. És akkor átmentünk Lee-hez hogy
egy kicsit jobb kedvre derüljön és akkor beszélgettünk meg minden…
aztán eljöttünk és késő volt már és Dunccal elszórakoztunk…párna
csata meg minden. Aztán másnap mentem virágokat locsolni…
magyarul tegnap…és a nagy locsolgatás közben megszólított valaki…-
itt belekortyoltam az italomba, hogy hagy izguljon még egy kicsit.J És ki
volt? Most ne igyál…mondjad.-parancsolt rám. Lee volt az a
szomszédból…anyukája odaköltözött…szegényt le is locsoltam.-
Barátnőm ezen elkezdett szakadni a röhögéstől. És meghívott vacsizni
és elmentünk és utána sétáltunk és csókolóztunk és most együtt
vagyunk.-fejeztem be gyorsan. Barátnőm megse tudott szólalni annyira
ledöbbent. Összejöttetek?-kérdezte mosolyogva. Igen és ma is
találkozunk. De jó…ennek most nagyon örülök ám.-mosolygott. Majd
valamelyik nap összehozok egy olyan talit ahol mindenki ott van és te
is átjössz…oké?-néztem rá mosolyogva. Komolyan? Jaj de szupiiiii!!-
ordította barátnőm. Igen és…keztem, de félbeszakított. Tudod
mennyire imádlak? De mit veszek majd fel?-kezdett el aggódni. Gyere
most azonnal megyünk vásárolni valami normális göncöt.-ragadta meg
a kezem és kihúzott az utcára. Elrohantuk az egyik kedvenc boltjába
a…hogy is hívják…jah tudom a Gucciba. Ott vagy ha 20 ruhát nem
próbált fel akkor egyet sem. Kikérte a véleményem én meg
megmondtam neki, hogy mi jó meg mi nem…de ő nem tudott
választani…szal igencsak eltöltöttünk jópár órát az üzletben. És
egyszercsak megcsörrent a mobilom. Igen? Tessék?-szóltam bele. Szia
Barby! Lee vagyok!-szólt bele a telefonba. Szia!-köszöntem én is
vidáman. Áll még az, hogy ma elmegyünk valahova?-kérdezte. Persze.
De mikor és hova?-kiváncsiskodtam. Hát mondjuk 5-kor ha átmegyek
az jó? Az meg legyen meglepi, hogy hova viszlek.-mondta
titokzatosan. Szupi! Szeretem a meglepiket.-nevettem. Nah akkor 5-re
megyek érted.-mondta. De mit vegyek fel? Elegánsan öltözzek vagy
hagyományosan.-kérdeztem meg gyorsan mi előtt leteszi. Elég egy
egyszerű valami.-mondta. Oké…akkor várlak.-mondtam.
Oké….szertelek.Szia.-köszönt el és lerakta. Nah ki volt az?-rohant oda
hozzám bnőm. Lee volt az. 5-re jön át hozzám és valami meglepi helyre
visz el.-mosolyogtam. Szupika…akkor nem tartalak fel sokáig. Meg
megtaláltam magamnak egy-két jó kis ruhát.-mosolygott. Ekkor amiket
kiválasztott…megvettük és elindultunk hazafelé…kibeszélgettük
magunkat. Aztán elváltak az utjaink és siettem haza mert már igencsak
készülődnőm kellett volna. Tehát hazarohantam és kerestem
magamnak egy ruhát…a végén egy sok zsebes farmerra és egy olyan
fekete topra esett a választásom amire az volt írva:”My Angels” és egy
angyalka fej volt felette. Tök ari. Gyorsan lepancsiztam, felöltöztem,
parfüm, smink és kész. És már 5 óra…Lee még sehol…Ki kukucskáltam
az ablakon és éppen akkor jött az ajtónk felé. Csöngetett én meg mint
az örült rohantam le…anyu nyitott ajtót. Csókolom! Lee vagyok!-
mutatkozott be. Barby?-tért gyorsan a lényegre. Üdvözöllek! Fáradj
beljebb szólok neki!-hívta beljebb anyu. Már nem kell szólni, itt vagyok.-
mosolyogtam. Szia! Nagyon szép vagy.-bókolt és adott egy puszit a
számra. Köszi! Te sem panaszkodhatsz.-mosolyogtam. Ezt neked
hoztam.-nyújtotta át nekem a rózsát. Köszönöm! Mindjárt jövök csak
belerakoma vázába a másik mellé. Meg hozok egy pulcsit.-mondtam és
elindultam felfelé. Persze anyuék sem hagyták unatkozni Leet…Nagyon
vigyázz a lányomra.-mondta anyu. Megigérem vigyázok rá mint a
szememfényére.-mosolygott Lee. Helyes…ajánlom is.-jött be apu.
Jónapot kívánok.-köszönt Lee és kezet ráztak. Nah itt is vagyok…
mehetünk.-karoltam bele Leebe. Nah majd jövök….sziasztok.-
köszöntem anyuéknak. Viszlát!-köszönt el Lee is és kimentünk a
kocsijához. Beszáltunk a kocsiba és Lee végre megcsókolt…gondolom
anyuék előtt nem mert. Nah megtudhatom végre, hogy hova
megyünk?-kérdeztem. Jaj de kiváncsi vagy te.-mosolygott. Majd ha
odaértünk meglátod! Remélem örülsz majd neki.-mosolygott. Hát jó!
Nem kiváncsiskodom…-adtam fel, mert úgyse mondja el. Jah bocs,
hogy neked rohanatm du. csak barátnőmhöz rohantam.-mosolyogtam.
Nem gond…csak kicsit meglepett.-mondta és mivel épp pirosban álltunk
megcsókolt…aztán arra lettünk figyelmesek, hogy mögöttünk dudálnak
mint az őrültek. Nah mi van?.nézett ki Lee idegesen. Lee…zöld a
lámpa.-mosolyogtam. Ja, hogy ez a baj.-mondta és megindult. Egy
ideig atutózgattunk és elhagytuk a mi kis városunkat és London felé
vettük az irányt. Lee! London az úti célod?-kérdeztem döbbenten.
Gondolom ezt azért kérded, mert feltünt…igen az.-mosolygott. De
mégis…hova megyünk?-kiváncsiskodtam tovább. Majd meglátod!-
mosolygott. Ne csináld ezt velem.-könyörögtem. Azt montad szereted
a meglepiket, így nem lenne meglepi ha elmondanám.-mondta és
rárakta a lábamra a kezét.J Evvel feladtam…megse nyikkantam. Csak
azon törtem a fejem, hogy hova akar vinni. De nem jutott semmi az
eszembe. Lee látta rajtam, hogy morfondírozok…és ezen
elmosolyodott. Mi van?-néztem rá. Semmi, csak olyan édes vagy ahogy
gondolkozol.-mondta. Megérkeztünke be mikor egy parkolohoz értünk.
Beparkoltunk én meg vártam mi lesz a folytatás. Kiszáltunk a kocsiból…
Lee megfogta a kezemet és elindultunk szépen lassan. Mivel még
korán van ahhoz, ahova oda kell érnünk, ezért arra gondoltam, hogy
sétáljunk egyet a Parkban.-ajánlotta Lee. Nekem mindegy!-rántottam
meg a vállam. Elindulunk a Park felé és sétálgattunk egy ideig aztán
volt egy tavacska és a mellé leültünk a fűbe. Néztem a kis kacsákat
ahogy követik a mamájukat. Olyan édesek voltak. Aztán Lee
bejelentette, hogy mindjárt jön…és elrohant. Én meg csak néztem a
vízet meg az embereket. Lee tényleg hamar visszaért…és amikor
visszajött leült mellém és átkarolta a derekamat. Hol voltál?-kérdeztem.
Gondoltam hozok neked valamit…-mosolygott. És mit hoztál?-
kiváncsiskodtam. Hát ezt…-mondta és odadugott elém egy kis színes
szatyrot. Mi ez?-mosolyogtam. Nézd meg! Remélem tetszeni fog!-
mondta és egy puszit nyomott a számra. Belenéztem a szatyorba és
kivettem ami benne volt. Jaaaaj de aranyooos! Köszönöm! Imádom a
plüssöket.-mondtam és megcsókoltam. Nah elárulom milyen plüsst
kaptam…egy kis plüss maci és a két kis mancsában tar egy nagy szívet
amibe az van írva, hogy “I Love You!”…hát nem édi? Örülök, hogy
tetszik.-mosolygott és átölelt megint. Még egyideig beszélgettünk ott a
fűben ülve egymást átkarolva. És amikor elkezdett sötétedni Lee
elkezdi: Nah mostmár menni kéne. Akkor menyünk.-mondtam vídáman
a macit szorongatva a kezemben. Tehát elindultunk és ott álltunk meg
ahol a legkedveltebb dolgom van Londonban. Ide jöttünk?-kérdeztem
vidáman. Igen ide! De mennyél befele…-mondta. És ekkor nagyot
néztem ám….