5. rész

Hát te meg mit keresel itt?-lepődtem meg. Ideköltözött anyukám, de
meg kérhetlek hogy ne locsolj tovább?-mosolygott Lee. Hupszika…
Bocs!-fordítottam el a slagot. Nem is tudtam, hogy Chathamban laksz.-
jegyezte meg Lee. Mostmár tudod. Én meg azt nem, hogy új
szomszédot kapunk.-mondtam és elzártam a csapot. Te meg mostmár
ezt tudod. Legalább lesz értelme annak, hogy anyut látogassam.-
jegyezte meg halkan, de ekkor kijött egy nő… Lee hallottam ám…Szia-
mosolygott rám a nő. Anyu bemutatom neked Barbyt! Barby ő meg itt
az anyukám.-mutatott be Lee. Örülök, hogy megismerhetem.-
nyujtottam a kezem. Hívj nyugottan Sheilanak.-mosolygott. És Lee azt
is megtudthatom, hogy honnan ismered ezt a kedves leányzót?-fordult
a fia felé. Ő Dunc unokahuga és múltkor volt Duncan anyukájának a
szülinapja és ők is ott voltak és ott ismertem meg.-nézett rám azzal a
csodaszép szemeivel. Értem! Nah fiam most irány pakolni.-mondta
mosolyogva Sheila. Ne mááár.-nyavajgott Lee. De de! Irány!-utasította
mint ha egy kis óvodás lenne…mondjuk úgy is viselkedett.J Mindjárt
megyek egy pillanat.-mondta Lee. Nah akkor bent várlak. Örülök, hogy
megismerhettelek.-fordult felém. Én is nagyon.-mosolyogtam. Akkor
igyekezz Lee. Szia Barby!-köszönt el. Csókolom.-köszöntem.
Nyugodtan tegezz csak!-fordult hátra aztán bement. Miért vagy így
megdöbbenve?-néztem rá Leere. Mert anyu eddig senkinek nem
engedte meg hogy letegezzék.-nyíltak tágra a szemei. Nagyon rendes
és szimpatikus anyukád van.-mosolyogtam Leere. Köszi. Nah de lehet
egy kérdésem?-nézett rám kérdően. Persze.-bologattam. Nem jönnél el
velem este valahova?-nézett a boci szemeivel…hát ki tudna neki nemet
mondani. Hát nem terveztem semmit úgyhogy igen.-mosolyogtam. És
hova akarsz menni?-kérdeztem. Egy vacsiban benne vagy?-kérdezte.
Igen benne. És mikorra legyek készen?-kérdeztem. Hát mondjuk
legyen 6.-nézett az órájára. Oké 6-ra készen leszek.-mosolyogtam. És
az jó ha átmegyek hozzátok…mármint becsöngetek?-kérdezte. Igen!
De most megyek, mert meg kéne locsolni a virágokat.-mondtam. Én is
és akkor 6-ra megyek.-mondta és ezzel beindult a házba. És mikor a
házhoz ért visszafordult és mosolyogva integetett…aztán bement. Én
meg gyorsan meglocsoltam a virágokat és felrohantam a szobámba,
hogy kiválasszam milyen ruhában megyek a nagy vacsira.

Eközben a mi kis szomszédságunkban:

Lee segítenél?-kérdezte Sheila aki éppen egy képet próbált feltenni. De
Lee látszólag nagyon elvolt merengve. Lee!!!-ordította. Hm? Tessék?-
tért vissza a valóságba. Jól vagy fiam?-kérdezte Sheila. Igen.-mondta
Lee. Akkor segíts nekem ezt felrakni.-kérte meg megint. Ekkor Lee
odament és felrakta a képet a falra. Fiam! Min merengtél el ennyire?
Annál a leányzónál jártál? -mosolygott Sheila. Hát mondhatjuk úgy is!
Olyan egy aranyos lány. Szeretem.-nézett maga elé mosolygova. Gyere
üljünk le egy kicsit.-ajánlotta az anyukája. Látni rajtad, hogy most
szerelmes vagy.-mosolygott Sheila. Ennyire látszik? Amúgy, hogy hogy
megengedted, hogy letegezzen téged?-ugrott be neki hirtelen. Igen
látszik, még soha nem viselkedtél így…főleg az utóbbi időben nem. Az
meg hagy maradjon az én titkom! Majd ha eljön annak az ideje
elárulom.-mosolygott. Képzeld este megyünk el vacsizni.-mosolygott
Lee. Nagyszerű! És hova mentek?-kérdezte. Abba a jó kis étterembe
szeretném vinni ahova sokat jártunk régebben…tudod ott ahol régen
laktál…és ott volt a sarkon…-mondta. Jaj tudom! Az egy szép kis hely.-
mosolygott. De várom már, hogy találkozhassunk.-mondta és ránézett
az órára ami még csak 4-et muatatott. Mikor találkoztok?-kérdezte
Sheila. 6-kor megyek át érte.-mondta. Nah akkor ma már nem
fárasztalak tovább.-mosolygott Sheila. Nem maradt nálad valami
normális cuccom?-gondolkozott Lee. De maradt…gyere megkeressük.-
mondta és elindultak az egyik szoba felé.

Én mindeközben már nagyban kutattam a ruhák között…Mit vegyek fel?
Wááá…valami szép ruci kéne!-idegeskedtem a szekrénybe bújva. Mit
csinálsz kislányom?-jött be anyu a szobámba. Ruhát keresek estére.-
mondtam. Miért? Hova mész?-lepődőtt meg anyu. Egy fiúval vacsizni.-
bújtam ki a szekrényből, hogy lássam anyu képét. Milyen fiúval?-
kiváncsiskodott. Dunc egyik haverjával…a bulin taliztam vele és azóta
haverok vagyunk…egyenlőre.-tettem hozzá nagyon halkan. Ja értem…
akkor hagylak hagy készülődj tovább.-mosolygott és kiment a
szobámból. Én meg visszabújva a szekrénybe megtaláltam azt a ruhát
amit kerestem. Egy spagetti pántos fekete ruha…Ez az! Végre!-
ujjongtam…de amikor megláttam hogy néz ki…Nem ártana kivasalni.-
nézegettem. Anyuuuuuu! -mentem le anyuhoz. Igen?-nézett rám
anyu. Kivasalnád ha megkérhetlek mert nekem már készülődnöm kéne.-
mondtam. Persze add ide.-mondta és átnyújtottam a ruhát.
Visszarohantam a szobámba és összeszedtem azokat a cuccokat amik
a szépítkezéshez szükségessekJ és mentem a fürdőbe. Lepancsiztam,
hajat mostam, meg egyebek. Kiszáltam a kádból letörölköztem és
ekkor volt pontosan 5 óra. Magamra csavartam a türcsit…nah meg a
hajamra is és lerohantam hogy megnézzem kész van-e anyu a
vasalással. Hol a ruhám?-kérdeztem. Itt van…tessék.-nyújtotta át
anyu. Köszi…de szép lett.-nézegettem a ruhát egy ideig aztán
elindultam vissza a fürdőbe. Megszárítottam a hajamat, aztán
felöltöztem és jöhet a smink. Kifestettem a szempillám meg kíhúztam a
szemem fekete szemceruzával. Éééés kééész!-mondtam és ránéztem
az órára. Huh de ügyi vagyok! ¾ 6 és én kész vagyok. Gratu
magamnak!-dicsértem magam. (megkell jegyezni…nem vok hülye. ) És
ekkor halál nyugodtan bementem a szobámba, leültem az ágyra és az
órát lestem, hoyg mikor lesz már 6. De nagyon nehezen telt az idő…
Ekkor eszembe jutott, hogy elfelejtettem befújni magam a kedvenc
parfümömmel…így fogtam magam és visszamentema fürdőbe…Coco
Chanel! Imádom!-jegyeztem meg és befújtam magam. 6 előtt 5 percel
lementem a nappaliba és ott vártam… Nah mikor jön a lovagod?-
vigyorgott anyu. Nem a lovagom és 6-ra jön. Ekkor megszólalt a
csengő… És itt is van.-fejeztem be. Mentem ajtót nyitni és Lee ott állt
elöttem tök elegáns cuccban. Szia Barby!-köszönt egy lágy puszival az
arcomra.J Szia!-mosolyogtam. Nah én mentem majd jövök!-mondtam
anyuéknak és már csuktam is az ajtót. Lee odavezetett egy tök szép
kék kocsihoz.J Ez a te kocsid?-ámuldoztam. Igen az enyím.-mosolygott
és udvariassan kinyitotta nekem az ajtót, hogy szálljak be. Utána ő is
beült és elindultunk. És hogy vagy?-kérdezte. Hát jól vagyok nagyon.-
mosolyogtam. Segítettél anyukádnak?-kérdeztem. Jah igen….de még
nem vagyunk készen…még sok cucca van anyunak.-mosolygott. Aztán
kb 10 perc után megállt Lee. Mindjárt jövök.-mondta Lee és kiugrott a
kocsiból én meg türelmesen vártam. Amikor jött visszafele…nagyon
dugdosott valamit a háta mögött. Hol voltál?-kérdeztem mikor beült a
kocsiba. Ezt hoztam neked.-nyújtott át egy rózsát. Köszönöm, de miért
kaptam?-mosolyogtam. Hát tudod…ismered a mondást! Virágot a
virágnak.-mosolygott. Én meg ettől szépen elvörösödtem. Nah akkor
induljunk tovább.-mondta és már folytattuk is az utunkat. Nem sokkal
később már ténylge egy étteremnél álltunk meg. Nah itt lennénk.-
mosolygott és kipattant akocsiból…és ajtót nyitott nekem.J Köszönöm.-
szálltam ki a kocsiból. Milyen rendes…nem néztem ki belőle, hoyg ilyen
udvarias tud lenni.-gondoltam magamban és elmoslyodtam.
Bemehetünk?-kérdezte. Persze.-mondtam és ezzel már be is indultunk.
Nagyon szép volt az étterem…elindultunk egy két személyes asztal
felé…és leültünk. Megnéztük az étlapot és rendeltünk valami kaját. És
Lee rendelt még vörösbort is. Az jó lesz?-kérdezte. Persze.-
mosolyogtam. Kihozták a vacsinkat és szép nyugiban megettük, de
azért közben beszélgettünk is. Amikor meg már mindennel végeztünk
…Nincs kedved sétálni egy kicsit?-kérdezte Lee. De igen.-mosolyogtam.
Elindultunk Lee fizetett. Itt van egy park nem messze…az jó lesz?-
kérdezte mikor kiértünk az étteremből. Persze, hogy jó.-mosolyogtam
rá. Elindultunk és Lee mesélt nekem a gyerekkoráról…hát nem volt egy
álomvilág az biztos. Sétálgattunk egy ideig a parkban. Nem ülünk le
ide?-mutatott rá egy padra. Én csak bólintottam. Akkor nem volt valami
boldog gyermekkorod.-jegyeztem meg. Hát nem, de mostmár jó.-zárta
le. Egy ideig csendbe voltunk. Fázol?-kérdezte mikor látta hogy
összeraktam a kezeimet. Hát egy kicsit igen.-mondtam. Ekkor Lee
közelebb ült s átkarolt. Rámosolyogtam és ő meg mélyen a szemembe
nézett. Megsimizte az arcomat és egyre közelebb hajolt hozzám…és
igen…egy gyengéd csókot kaptam tőle. Annyira jól esett és olyan
romantikus volt ez az egész. Megszünt minden körülöttünk…a csókjával
szinte fölmelegített. Jaj ne haragudj!-mondta a csók után. Nem
haragszom…ez most nagyon jól esett.-bújtam oda hozzá. Azthittem
haragudni fogsz.-mosolygott. Erre nem mondtam semmit csak egy
csókkal leptem meg én is.J Hát örült is neki nagyon. Lassan mennem
kéne, mert anyuék aggódni fognak értem.-mondtam. Akkor induljunk.-
mondta és felálltunk a padról és indultunk is. Lee megfogta a kezemet
és úgy sétáltunk vissza a kocsiig…egy szép pár. Aztán beültünk a
kocsiba és Lee hazafuvarozott…de menetközben látni lehetett rajta,
hoyg nagyon virul a képe…boldog. Leálltunk a kocsival és Lee elkisért
az ajtónkig. Köszönöm a vacsorát!-mondtam. Én meg ksözönöm ezt a
szép estét.-mosolygott és átölelt. Nah én megyek!-mondtam. Várj
elötte alkérhetném a számodat?-kérdezte. Én megadtam neki. Szép
álmokat!-mondta és megcsókolt. Neked is!Szia!-köszöntem el. Holnap
ráérsz?-kérdezte még mielött bementem volna. Igen rá.-mondtam.
Akkor majd hívlak…oké?-nézett rám tök aranyosan. Oké…-és
visszamentem hozzá és megcsókoltam őt. Nah mostmár tényleg szia!-
és bementem a lakásba. Nah milyen volt?-támadott le anyu. Nagyon jó
volt, de majd holnap mesélek, mert most fáradt vagyok.-mondtam.
Jóéjt.-köszöntem és felmentem a szobába. Ledöltem az ágyra és egész
végig Lee csókja járt a fejemben. Szeretem…igen…úgy érzem
szeretem.-mosolyodtam el. És ezekkel a gondolatokkal aludtam el.