4. rész

Hát te mit keresel itt?-lepődtem meg. Én is üdvözöllek Barby!-köszönt
Duncan. Beljebb mehetnék? Beszélni szeretnék veled.-mondta nagyon
komoly fejjel. Gyere.-mutattam befele. Csókolom! Hogy tetszenek
lenni?-kérdezte udvariasan a befele jövő szülőket. Szia! Minek
köszönhetjük látogatásodat?-kérdezte apu. Barbyhoz jöttem
beszélgetni.-mondta mosolyogva. Jah értem.-mondta apu. Figyi!
Tudnánk valami nyugis helyen beszélgetni?-kérdezte felém fordulva.
Menjünk fel a szobámba.-ajánlottam. Oké…-mondta. Felmegyünk
beszélgetni.-szóltam anyuéknak és felvezettem a szobámba Duncot.
Nah mondjad! Mi olyan fontos, hogy képes voltál elutazni idáig?-
kérdeztem és közben becsuktam az ajtót. Most nem bántani akarlak,
hanem egy komoly dologról szeretnék veled beszélni.-mondta komoly
fejjel. Jézusom…mi van? Mondjad.-ijedtem meg…mert ugye
természetemhez híven a legrosszabbra gondoltam. Emléxel még
Leere?-kérdezte. Persze, hogy emlékszem. Miért?-kérdeztem. Teljesen
ki van bukva az utóbbi időben. Nem tudtuk mi baja volt, mert nem
akarta elmondani senkinek, aztán tegnap végre kiszedtem belőle.-
mondta és rám nézett. Igen…és? Nekem ehhez miközöm?-néztem
értetlenül. Te vagy a baja! Úgy érzi beléd szeretett…de nagyon. És
nagyon hiányzol neki.-mondta. De…de hát…-dadogtam. Nem akarsz az
érdekében tenni, hogy ne hiányozz neki ennyire?-mosolygott. De
Duncan! Most szakítottam a barátommal…a padlón vagyok.-mondtam
és nem tudtam hova tegyem a dolgot. Hát jól van! Én csak neki
akartam avval segíteni, hogy esetleg elviszlek hozzá…-mondta és
indulni készült. Várj! Én meglátogatom, de nem garantálok semmit.-
mondtam. Most vihetlek is?-kérdezte mosolyogva. Hát jó menjünk
most, de átöltözöm…-mondtam és bementem a fürdőbe felöltözni. Nem
sokkal később már indulásra készen a nappaliban búcsúztam
anyuéktól. Hova mész?-kérdezte anyu. Kicsit csavargunk egyet
Londonban Duncannel…ugye nem baj?-kérdeztem. Nem…menj csak
nyugodtan.-mondta anyu. Ahogy ezt kimondta indultunk is kifele és
beültünk Dunc kocsijába. Hogy hogy most ilyen normális vagy és nem
piszkálsz?-kérdeztem útközben. Átgondoltam mindent…ezt az egész
dolgot és rájöttem, hogy hülyeséget csináltam! És szeretném ha
megbocsájtanál.-pillantott rám. Beteg vagy? Mi ütött beléd?-
döbbentem meg. Nem vok beteg…de te vagy az egyetlen unokahugom
és erre csak most döbbentem rá…és sztem elég jól kijöttünk volna ha
én nem baszom el ezt az egész dolgot.-mondta. Hát csak úgy nem tok
egyből megbocsájtani…de köthetünk szünetet…ha teszel azért is hogy
kibéküljünk akkor megbocsájtok.-mondtam. Természetes, hogy nem
bocsátasz meg egyből…-mondta és közben egy piros lámpa előtt
ácsorogtunk. Aztán egy ideig csöndben utaztunk tovább én néztem ki
az ablakon…Dunc meg berakott valami zenét. Héé…ez ismerős…-
fordítottam oda a fejem…és Duncan meg csak mosolygott. Hát persze…
ezt a tv-ben hallottam…ezek ti vagytok.-mosolyogtam. És hogy
tetszik?-kérdezte. Tetszik, nagyon, de miért búcsúzkodtok ennyire?-
kérdeztem. Mert szünetelni fogunk egy évig…-mondta egy kicsit
lehangolva. De hát miért? Elég jól halad most a szekeretek…legalább is
ahogy bnőmtől értesültem…elég jók vagytok.-mosolyogtam. Kell a pihi!
Meg mindenki ki akarja magát próbálni valamiben és az együttes mellet
ez nem valósítható meg.-mondta. Aha értem…de visszatértek…nem?-
néztem rá kérdően. Persze…legalább is szándékozunk.-mondta. De
amúgy, hogy van ez az egész? Leenek tényleg gyereke lesz?-jutott
hirtelen eszembe az amit bnőm mondott. Először úgy volt, de aztán
kiderült, hogy az a hagy ne mondjam meg micsoda lebukott…és
kiderült, hogy nem Leetől van a gyerek.-mondta. Értem.-mondtam és
ezzel megint lezárult a beszélgetés egy ideig.

Aztán nem sokkal később egy szép ház előtt álltunk meg. Huh de szép
ház…-nézegettem miután kiszálltam a kocsiból. Ez Lee háza…-mondta
és elindult felé. Elővett egy kulcsot és nyitotta is az ajtót…Hogy hogy
van kulcsod a házához?-kérdeztem meglepetten. Neki is van az
enyímhez…nemtom csak így jó.-mosolygott. És Lee hol van?-kérdeztem
és mostmár izgultam, hogy mit fog hozzám szólni. Ekkor felmentünk az
emeletre és Dunc bekopogott…Gyere…-hangzott keservesen Lee
hangja. Szija Lee! Hoztam neked valakit…bejöhet?-nyitotta ki Dunc az
ajtót. Lee az ágyán feküdt és befelé volt fordulva. Nem…nem akarok
senkit sem látni.-mondta szomorúan. Nem hiszem, hogy őt nem
akarod látni…nézz ide.-tolt be Lee szobájába Dunc. Nem érdekel.-
mondta és még mindig befelé volt fordulva. Eközben Dunc becsukta az
ajtót és így kettesben maradtunk… Szia Lee!-nyögtem ki nagy
nehezen. Barby?-kapta fel a fejét és rámnézett. Rámosolyogtam ő meg
fölpattant és átölelt. Hiányoztál…tudod?-mondta és egy hatalmas
puszit nyomott az arcomra. Mi van veled?-kérdeztem…ő meg nagy
nehezen de elengedett. Hiányoztál.-mosolygott. Te is…de…-keztem de
Lee közbe vágott. Bocsi a kupi miatt…-mosolygott. Nem zavar…te élsz
itt.-mosolyogtam én is. Örülök, hogy itt vagy.-mosolygott és magához
ölelt megint. Ekkor ránéztem ő meg egyre közelebb hajolt…és
megcsókolt…de ezt hagytam, mert, mert jól esett.J Ekkor Dunc be
rontott mint egy örült. Hoppá! Bocsika!-mondta Dunc. Ekkor Lee: Nem
zavarsz öreg…gyere csak be. Csak kiváncsi voltam mi folyik itt.-
mosolygott Dunc. Ekkor én eltöprengtem azon, hogy vajon helyes volt-
e az hogy hagytam, hogy megcsókoljon. Ez a gondolkodás nagyon
kiülhetett az arcomra, mert Lee egyből kérdezte: Valami baj van?
Barby! Egy idő után vissza is tértem a gondolataimba: Mi? Tessék? Mit
mondtál?…Jah nem…nincs semmi. Biztos?-nézett rám kérdően. Én
kimegyek, mert kint hagytam a…a poharamat.-kapcsolt Duncan és már
ott sem volt. Rosszat tettem?-kezdett el aggódni. Nem Lee! Csak
tudod, most szakítottunk a barátommal és még nem igazán
vagyok “magamnál”.-néztem ki a fejemből. Értem!-mondta kicsit
csalódottan. Kell nekem egy kis idő…ne haragudj!-öleltem át. Nem
haragszom! Megértelek! Nekem most elég nagy öröm az, hogy végre
láthattalak!-mosolygott. Köszönöm, hogy megértesz.-mosolyogtam én
is. És ezután leültünk beszélgetni, hogy mik is történtek velünk míg
nem láttuk egymást. Persze Duncan is be kapcsolódott a
beszélgetésünkbe. Hamar elment ez a mai nap…és kezdett későre
járni. Nekem mennem kéne.-álltam fel Lee ágyáról. Hazaviszlek ha már
elhoztalak.-mosolygott Duncan. Köszi!-mondtam. Örülök, hogy végre
nem harapjátok le egymás fejét.-mondta Lee mosolyogva mikor épp
megölelt Duncan. Nah szija Lee, majd valamikor találkozunk!-
odamentem hozzá és megöleltem, majd egy puszival elköszöntem
tőle. Ez után Lee kikisért minket Dunc kocsijához ahol “érzékeny”
búcsút vettünk egymástól, beültünk a kocsiba és Duncannel
elhajtottunk. Engem menetközben elfogott az álom…végig aludtam az
egész utat…már csak arra ébredtem, hogy Dunc karjaiban vagyok és
megyünk fel az emeleten. Héé…mi ez itt?-kérdeztem hirtelen. Elaludtál
és nem akartalak felkelteni ezért gondoltam behozlak.-mosolygott és
lerakott az ágyamra. Ja…köszike…de már ébren vagyok.-mosolyogtam.
Köszi, hogy eljöttél Leehez! Olyan jó volt végre látni, hogy boldog.-ült
le Dunc mellém. Nincs mit! De jó volt újra látni őt!-mosolyogtam. Nah jól
van nem zaklatlak tovább! Aludj jól!-puszilta meg a fejemet Dunc.
Sztem ma már ne menj sehova! Túl késő van! Aludj ma itt.-
mosolyogtam. Nem kell féltened, haza tudok vezetni.-mondta. Vedd
úgyhogy nem engedem! Látszik, hogy álmos vagy és nem kell, hogy
elaludj a volánnál.-mondtam. Hát tényleg az vagyok…-ismerte be. Nah
akkor vita lezárva…itt alszol ma velem.-mosolyogtam.-Remélem nem
nagy baj. Van más választásom?-mosolygott. Hát nézzük csak…NINCS!-
mondtam határozottan. Biztos nem baj ha itt maradok?-kérdezte. Ha
baj lenne akkor nem ajánlottam volna fel…te buta.-adtam egy puszit az
arcára. Akkor megköszönöm…és hol fogok aludni?-nézett körbe. Hát
mivel csak az én ágyam van ami elég nagy két személynek ezért itt …
de csak ha nem gond…én aludhatok a földön is.-mondtam. Nehogy már
a földön aludj…sztem valahogy csak megleszünk ketten.-mosolygott.
Nah akkor?-néztem kérdően. Az első verziónál maradjunk…-mondta.
Okéka…szólok anyuéknak, hogy maradsz.-mondtam és elindultam az
ajtó felé. És miben aludhatnék?-szólt utánam. Ha aputól kérek vmit az
jó?-kérdeztem. Igen köszönöm.-mosolygott. Lerohantam tehát hogy
szóljak anyuéknak, hogy Dunc itt alszik. Nem is volt ellenvetésük, hisz
szeretik őt nagyon, és kezdem én is egyre jobban megszeretni az
uncsibratyómat. Kértem aputól valamit estére Duncnak és adott egy
rövid gatyát meg egy XXL-es polót…tök nagy volt…de Duncnak bizti jó
lesz.

Visszamásztam az emeletre…Nah itt az alvós cuccod.-nyújtottam át
Duncannek a “pizsamát”. Köszi! Hol találom a fürdőt?-indult az
ajtófelé. Kimész a szobából és jobbra rögtön az első ajtó.-mondtam és
ő már ott sem volt. Én addig szép nyugisan átöltöztem és bedöltem az
ágyba tv-t nézni. Nem sokkal később Duncan is betoppant és megkell,
hogy mondjam nagyon cuki volt abban a gatyában meg a polóban. Az
ágy szélére húzódtam, hogy Dunc is odeférjen mellém…ő meg bebújt
mellém. Nem nézünk meg valamit? Vagy aludni szeretnél?-fordítottam
felé a fejemet. Nekem mindegy! Ahogy te gondolod.-mosolygott. Hát én
tv-t nézek…nem tom te mit akarsz!-mondtam. És láttam rajta, hogy
nagyon mesterkedik valamiben mert nagyon mosolygott…. Hát igen…jól
éreztem én…miközben én nagyban tv-ztem ő elkezdett csikizni és
nemtudtam leállítani. Aztán amikor kezdett elfáradni megfogtam a
párnám és elkeztem vele ütögetni…amire ő is átváltott. Megfogta a
másik párnát és ő is püfölt de rendesen. Egy idő után eléggé
kifáradtunk és bedöltünk az ágyba…Ki nyert?-kérdezte lihegve.J Hát
természetetesen én! Ki más?-keztem el röhögni. Hát mondjuk én! De
lásd milyen kedves vagyok…beismerem, hogy te győztél!-röhögött
mostmár ő is. Hogy oda ne rohanjak milyen kedves vagy…-jegyeztem
meg gúnyosan. Jólvan! Kapsz te még ezért! Csak nem most, mert
most hulla vagyok.-és rámvágott még 1-et a párnával. Köszi! Azt
montad nem most kapom vissza!-basztam rá a fejére megint a párnát.
És igen…ebből megint párna csata lett. A végén már tényleg nagyon
nem bírta.J Szegényt annyira elkeztem ütögetni, hogy leesett az
ágyrólJ jól kiröhögtem. Igen…sztem is ilyen vicces.-mondta és próbált
feltápászkodni. Azért röhögök, mert vicces, ha nem lenne az nem
röhögnék.-mondtam két röhögés között. Nah jóó! Mára vége, de
nagyon mefgogod te még ezt szívni!-jegyezte meg és visszabújt az
ágyba. Kikapcsoltam a tv-t és oldalra fordultam, de nem arra amerre ő
volt, henm a másik irányba. Nah jóéjt!-köszöntem. Nekedis jóéjt!-
mondta és odabújt hozzám és átkarolta a derekamat. Héé…mit
csinálsz?-lepődtem meg. Bocsi csak szeretek ölelgetni valakit vagy
valamit és most te voltál a közelben. -mosolygott. Jah jólvan.-
mondtam és visszafordultam. Zavar?-kérdezte egy kis idő után. Nem
zavar…maradj csak.-nevettem és már szinte aludtam is.

Másnap reggel szinte úgyanúgy ébredtünk ahogy elaludtunk…Duncan
átkarolva szuszogott mellettem. De amikor elkeztem mocorogni ő is
felébredt. Jó reggelt!-nyitotta ki a szemeit. Neked is! Hogy aludtál?-
kérdeztem. Köszi jól! Mennyi az idő?-keresgélt egy órát. Minnyá
mondom…11 lesz 2 perc múlva.-néztem az órára. Hoppá! Nekem 11:30-
ra ott kéne lennem a stúdióba…elfelejtettem.-ugrott ki az ágyból. Nem
akarlak elszomorítani, de sztem nem sűrűn érsz már oda.-ásítoztam.
Tudom, de azét elkéne indulni, hogy legalább max 12-re beérjek…-
mondta és kirohant…gondolom a fürdőbe öltözködni. De nem…lerohant
a kocsijához…azt hittem így akar elmenni…de aztán láttam, hogy a
csomagtartóban kutat nagyban aztán rohant is vissza. Lihegve
bevágódott az ajtón ruhákkal a kezében. Még szerencse, hogy mindig
van tartalék ruha a kocsimban.-mosolygott és elkezdett átöltözni.
ÁLLJ!!-ordítottam rá.-Nem vok kiváncsi a meztelenkedésedre!-
osolygotam és kimentem a szobámból…egyenesen a konyhába. Nah mi
volt este az a nagy ricsaj?-kérdezte anyu mikor kiértem a konyhába.
Jah csak párnacsatáztunk.-mosolyogtam. Jah értem! És Duncan
is “reggelizik”?-kérdezte anyu. Nem mert sietnie kell a stúdióba.-
válaszoltam és ekkor megjelent Dunc az ajtóban. Nah szia hugi! Majd
találkozunk! És visszakapod azért mert kinevettél! Csókolom!-röhögött
és indult kifele. Mi az hogy hugi?-lepődtem meg. Nagy baj lenne ha így
hívnálak néha?-fordult vissza. Hát csak megszokom.-mosolyogtam. Nah
akkor megyek csókolom! Szia!-és elviharzott. Milyen egy szeleburdi ez
a gyerek.-jegyezte meg anyu. Jah az!-mosolyogtam. És mit kapsz te
vissza?-nézett anyu kérdően. Jah este leesett az ágyról én meg
kiröhögtem. -keztem el megint röhögni. Jah értem.-nevetett anyu is.

Aztán szépen megreggeliztem és visszamentem a szobámba
rajzolgatni meg tv-getni. Aztán délután anyu feljött és megkérte hogy
locsoljam meg a virágokat a kertben. Én meg nagy vidáman bele
mentem mert szeretek locsólgatni. Kimentem megfogtam a slagot és
locsolgattam nagyban. Egyszercsak valaki szólt hátulról én meg egyből
hátrafordultam de a csővet ugy hagytam…de csak véletlenül… és jól
meglepődtem mikor megláttam ki áldogál a kerítésnél a
szopmszédban…és szegényt még jól le is locsoltam …