Egy kis bevezető mielőtt elkezdem az én kis történetem

Jelenleg 19 éves lány vagyok. Angliában, azon belül is egy Londontól
nem messze lévő kisvárosban, Chathamben élek a szüleimmel. Hát
nem vagyunk valami túl gazdagok, de nem is mondhatjuk magunkat
szegény családnak. Egy gyönyörű szép emeletes kertes házunk van.
Szép világos kék színe van. Elárulom…én uralom az emeletet van egy
szép nagy szobám, benne sok szép dologgal…felsorolok egy párat…
franciaágy, egy nagy tv, hifi, számítógép és az íróasztal + ugyebár a
ruhás szekrények…nah de ez nem lényeges. A szobám mellett
található a fürdőszobám. Egy kicsit az állataimról…remélem nem gond…
van egy kölyök német juhász kutyám…most kaptam egy pár napja.
Neve még nincs…majd kitalálok valamit

Egy kicsit a suliról és a barátokról…egy gimnáziumban tanulok…az
utolsó évemet töltöm most el…nehéz, mert már csak egy pár hónap és
itt az érettségi…szóval rengeteget kell tanulnom. Alig marad időm a
barátaimra neh meg a bulikra. Hamár a barátoknál tartunk…van egy
nagyon jó barátnőm Andie-nek hívják…nagyon bírom a csajt…jól
eltudunk hülyülni ketten és minden “baromságban” benne van. Hát
van egy pasim is akit Stevenek hívnak…lassan már fél éve együtt
vagyunk…úgy érzem szeretem, úgyhogy nincsen gond.

1. rész

A mai napom jól kezdődött, mert ugyebár végre szombat van és nem
kell suliba menni. Vidáman keltem ki az ágyamból. Üdén és frissen
rohantam le a konyhába, hogy reggelit készítsek magamnak.
Édesapám a nappaliban ült és tv-t nézett. Jó reggelt!-köszöntem.
Neked is jó reggelt! Ezután a konyha felé vettem az irányt, ahol
édesanyám már az ebédet főzte.J Jó reggelt anyu! Jó reggelt! Azt
hittem már sosem kelsz fel.-mosolygott anyu. Jólvan na…kicsit fáradt
voltam már…-mondtam és közben a reggelimet készítettem. Ma mész
valahova Barby?-kérdezte anyu. Hát szerintem max csak Stevevel
találkozom. -válaszoltam. Oké. Ezután a szobám felé vettem az irányt
a kajámmal Bevágódtam a tv elé és elkeztem nézni…egy jó kis film
ment amít megnéztem. Utána nem sokkal csörgött a tekefonom…Szia
drágám!-köszöntem. Szia szívem! Ráérsz ma?-kérdezte Steve. Igen rá.-
válaszoltam. Elmegyünk sétálni a parkba?-kérdezte. Aha….mennyünk…
legalább kimozdulok egy kicsit itthonról.-mondtam. Oké akkor 4-re
érted megyek…csókollak…szija.-köszönt el. Letettem a telefont és mivel
elég sok időm volt még 4 óráig úgy döntöttem tv-zek még egy kicsit.
Így elég hamar 4 óra lett…éppen összekészülődtem amikor Steve
megérkezett…lent várt a nappaliban…ahol anyuékkal beszélgetett
amikor én leértem. Szia Szívem!-köszönt egy csókkal. Elindultunk a
park felé…sétálgattunk egy nagyot és amikor elfáradtunk leültünk egy
padra és összebújva beszélgettünk. Holnap ráérsz?-kérdezte. Nem
tudom…holnap tanulni is kéne…meg lehet hogy anyuékkal megyünk
valahova de ez még nem biztos. Majd ha elválik hogy mi lesz akkor
felhívlak…oké?-mosolyogtam. Oké…szeretlek.-mondta és megcsókolt.
Nah mennyünk, mert kezd későre járni.-mondtam. Oké…mennyünk.
Elindultunk hazafelé útközben beszélgettünk még egy keveset…nem
sokkal később hazaértünk, elbúcsúzkodtunk, aztán ő elment haza…én
meg bementem, ahol anyuék már vártak. Sziasztok. Megjöttem.-
köszöntem. Szija.-köszöntek vissza. Elindultam a szobám felé, de
anyuk közbe szóltak…Várj…gyere vissza…-szólt apu. Igen? Holnap
megyünk Londonba a hugomhoz.-mondta anyu. Na nemáá…nekem is
muszály menni?-kérdeztem nyávogva. Igen…muszály…a születés napja
lesz…-mondta apu. És az a barom gyereke is ott lesz…az én drága
unokabátyjám?-kérdeztem fintorogva. Nagy valószinűséggel igen.-
mondta anyu. Hát nagyon jó…ez az én sorsom. Mikor megyünk?-
kérdeztem. Olyan 10 óra felé indulunk.-mondta apu. Oké…akkor
megyek aludni…jó éjt…-köszöntem el és mint egy durcás kisgyerek úgy
mentem fel a szobámba. Nagyon jó…találkozhatok avval a szeméttel.-
gondoltam. Elárulom miért utálom ennyire…kiskorunkban elég soxor
találkoztunk…mert ugye bár a szüleink mindig látogatták egymást…és
minket is cígöltek magukkal. Mivel ő 6 évvel idősebb nállam ezért mindig
ment a vita köztünk…állandóan bántott. Ahol csak ért mindig bántott…
és amikor mentem kisgyerek módjára árulkodni…akkor mindig ő lett
megvédve…mindig neki hitt mindenki. De szerencsére már vagy 5 év
nem láttam…és tessék most megint… Csak próbáljon egy ujjal is
hozzám érni…kitekerem neki az összeset.

Lefeküdtem aludni…reggel anyu felkeltett 9-kor hogy készülődjek
össze. Feltápászkodtam és össze készülődtem…ez kb. nállam egy ¾
órába telt.J Így csak rámvárt mindenki. Beültünk a kocsiba és írány
London…szeretem azt a várost nagyon…soxor voltam ott és szeretnék
majd ide költözni, mert itt nagy nyüzsi van…és az kell nekem.
Útközben írtam Steve-nek egy sms-t, hogy ma nem érek rá. Nem volt
túl hosszú az út…mivel hamar odaértünk, ezért gondoltuk még egy
kicsit bojongunk a városban, meg veszünk valamit anyu hugának. Hogy
egy kicsit jobb kedvem legyen anyuék eldöntötték, hogy felülünk a
London Eyeba…tudni illik az a kedvencem. Mikor azzal is végeztünk
elindultunk a partyra.

Odaértünk…már előre tudtam mi lesz… Bekopogtunk és Fiona nyitott
ajtót…ő anyu huga…hát jól kijöttem vele régen…csak nem változott
semmit. Szijasztok! De régen láttalak titeket. Gyertek beljebb.-invitált
be minket. Szia Barbykám! De megnőttél…szép nagy lány lett belőled.-
mosolygott és megölelt. Mikor bementünk…láttuk hogy elég sokan
vannak már…számomra sok ismeretlennel…körbe szemléltem…
szerencsére nagybátyjám sehol…csak elne szóljam magam. Anyuék
mellet maradtam…ők leültek és beszélgettek valakikkel…gőzőm nem
volt hoyg kikkel…én meg csak lestem…hátha feltünik egy jó pasi. -
gondoltam. Barby! Neked barátod van…nem szabad.-szóltam
magamra…persze magamban. Nah és ekkor kit láttam meg az
emeleten? Hát persze, hogy azt a köcsög nagybátyjámat… Csak ne
vegyen észre…-mondogattam magamban. Ekkor megjelent mellette
egy nagyon helyes pasi…húúú…eszméletlen jól néz ki. Aztán még
verődőtt hozzá egy néger meg egy másik pasi is. Nah csak vannak itt
jó pasik is…de gondolom azok is olyan kretének mint ő. Ekkor fogtam
magam és elmentem egy italért…az a pasi akit kiszúrtam “magamnak”
az jól megnézett.

Eköben unokabátyjámék:

Ott vannak a szülei…akkor neki is itt kell lennie…-keresgélt a szemével.
Te Duncan! Ki az a csaj ott az asztalnál?-kérdezte a haverja. Óh…köszi
Lee.-mosolygott Duncan. Ő az én drága unokahugom.-és elindult felém.
Hát szia…de megváltoztál.-köszönt rám az unokabátyjám…Duncan.
Szevasz te segfej…mi van téged is látni?-szóltam gúnyosan. Húú…de
kedves itt valaki.-szólta be a jó pasi. Én is szeretlek téged.-mondta
gúnyos mosollyal és megpróbált megölelni. Nah húz a picsába…már
nem fogsz velem szórakozni…te kretén.-mondtam dühösen. Igen?
Gondolod?-kérdezte gúnyosan. Nem gondolom…hanem tudom.-
mondtam. Kössünk békét most..oké?-mosolygott. Mi a frászt akarsz?-
kérdeztem idegesen. Nah bemutatom a haverjaimat…ő itt Lee.-
mutatott rá a jó pasira. Szia.-mosolygott. Ő itt Simon.-mutatott a
négerre. Ő meg itt Antony.-muatott a mackós kinézetüre. Ő meg itt az
én drága unokahugom…Barby-mosolygott. A ***ér mosolyog már…mit
akar ez már megint…kis köcsög.-gondoltam magamban. Nah jó…
megyek mert nem vagyok rád kiváncsi.-mondtam és elindultam
anyuékhoz. Nem mész sehova…jössz velem…értetted?-fogta meg a
kezemet és behúzott a konyhába…a többiek kint maradtak. Kár, hogy
az unokahugom vagy…ha nem az lennél most szépen
megkettyintenélek…-simogatta meg az arcomat. Menny a picsába…nem
fogsz megint bántani mint régen…nem engedem.-löktem el magamtól.
Sajnos még mindig én vagyok az erősebb Barby…-mondta és erősen
megfogta a karomat. Ekkor mázlimra bejött az a Lee gyerek. Dunc…
keres anyukád.-szólt. Oké megyek! Köszi…-mondta és elindult kifele…
megfordult…még találkozunk ma…ne aggódj.-mondta gúnyosan. Kretén
állat.-mondtam mikor kiment. Miért utálod ennyire őt?-kérdezte Lee. Az
téged ne érdekeljen.-mondtam gúnyosan. Bocs, hogy megkérdeztem.-
mondta bűnbánóan. Nah én most megyek…szia.-köszöntem el és
kimentem…visszamentem anyuékhoz és elsem mozdultam melölük.
Persze láttam Duncant…azt várta mikor szakadok el anyuéktól…nah
arra a váhat… Erre nem pont egy lassú számnak kellett jönnie? De az
jött és pechemre anyuék elmentek táncolni így egyedül maradtam ott…
amit unokabratyóm kihasznált…