Már péntek reggel van és Andie ismét csak korán kelt, mert már egyre izgatottabb a holnapi koncert miatt. Gondolkodott, hogy vajon mi lesz holnap? Vajon mi fog történni?

-Semmi, hisz csak Andie vagyok, az az Andie aki nagyon szerencsétlen ilyen téren. Lemegy a koncert azt jólvan, többet úgyse látom őket...sajnos.-tűnődött az ágy szélén ülve.

Aztán nagynehezen fölállt az ágyáról és kiment a fürdőbe, hogy egy kicsit rendbe tegye magát. És egyre jobban kezdett előbújni a kedve és már tűkön ült a holnap miatt. Aztán nem sokkal később miután kijött a fürdőből immáron frissen és üdén, egyszer csak csörgött a mobilja. Gyorsan felkapta és...

-Szijaaaaa!-üvöltött bele Adry a telefonba, Andie legjobb barátnője.

-Szija! Basszus ne ijesztgess! Mi van veled?-üdvözölte Andie.

-Huh de rég hallottam a hangod! Semmi különös éldegélek. Eszembe jutottál, gondoltam felhívlak, remélem nem baj.-hadarta el Adry.

-Dehogy baj! Már én is azon tűnődtem, hogy nem ártana ha felhívnálak...de te megelőztél.-mosolygott a lány.

-Helyes!-nevetett.-És veled mi újság?-kérdezte Adry.

-Huh hát sok minden.-sóhajtott Andie.

-Nah mesélj! Mi az a sok minden?-kérte izgatottan barátnőjét.

-Hát először is: elmentem egy állásinterjúra, tudod lakberendezés, de egyenlőre még nem értesítettek, hogy felvettek-e vagy sem.-szontyolódott el Andie.

-Mindig is az akartál lenni...tutkó felvesznek.-bíztatta Adry.

-Remélem! Akkor megismertem egy tök ari csajt egy parfűmboltból aki úgyanúgy szereti a Bluet mint én és elhívott a koncertjükre is ami holnap lesz, szóval tiszta izgatott vagyok.-hadarta el.

-Huh! Ez tök szupi! Legalább mosmár nem vagy egyedül, van kivel ársalogni...mi?-nevetett.-Gondoloma koncert miatt meg már haldokolsz és amúgy is kabbe.

-Most mért?-nevetett.

-Mert te mész a koncertre én meg nem...megvok sértve...-nevetett.

-Hjaj, majd...-kezte volna Andie de barátnője félbe szakította...

-Aztán majd szólj ha jön a gyerek, nah meg az esküvő.-röhögött Adry.

-Hehe...ez csak egy koncert más úgy se lesz.-forgatta meg a szemeit.

-Nah majd elválik...nekem van egy megérzésem! És tudhatod az én megérzéseim legtöbbször bejönnek.-gunyolódott Adry.

-Kivéve amikor nem...ugyebár.-jegyezte meg.

-Hjaj az az egy eset...nah és?-nevetett Adry.

-De ugyi csinálsz képet is?-kérdezte.

-Ha megtalálom a fényképezőm akkor igen.-nevetett.

-Hééé! Csinálsz és kész...amit elküldesz nekem mailon.-nevetett.

-Jólvan jólvan.-ingatta meg a fejét.

-Nah én most leteszem, mert anyuék megölnek ha meglátják a telefon számlát.-nevetett ismét.

-Okés! Majd keressük egymást! Puszi. Jó legyél! Szija.-köszönt el Andie.

-Puszi...szija!-tette le a telefont Adry.

-Haj ez a csaj...néha az örületbe kerget.-nevetett fel.

Majd miután kinevetgélte magát leült és tv-t nézett, hogy azzal is menjen az idő. De szegénynek eléggé lassan telt így is...

Nah és vajon Trisha? Ő, hogy áll a koncis dologgal? Nézzük meg!!...

-Kész szerencse, hogy ma nem kellett mennem dolgozni...ilyen egy szar napot mint ez a mai.-húzta a száját és éppen az összetört pohárdarabkákat söpörgette.

-Komolyan mondom ilyen szar napom ritkán van egy évben.-dobta ki az üvegdarabkákat.

Majd miután látta, hogy sikerült összeszednie mindet fogta magát és a kis cicusát az ölébe kapta és eldölt a kanapén. Majd azon morfondírozott, hogy föl kéne hívni Andiet, hogy megbeszéljék a holnapi napjukat. Arra jutott, hogy majd este felhívja őt és akkor mindent elterveznek. Szerencsére neki hamar és szerencsétlenségek nélkül érkezett el az este és 6 óra környékén már hívta is Andiet.

-Igen. Tessék?-szólt bele a telefonba Andie.

-Szija! Trisha vagyok! Nah hogy telt el a mai napod?-mosolygott.

-Áááh...borzalmas lassan.-húzta a száját.

-De csak azért, mert várod a holnapot.-mondta Trisha.

-Igen, és egyre jobban.-mosolygott.

-Nah épp a holnapi nap miatt hívlak, hogy, hogy legyen az egész. Én úgy gondoltam, hogy már egy jó pár órával elötte ott kell lennünk, hogy sikerüljön az első sorba kerülnünk.-kezte.

-Hát igen, ezt vhogy gondoltam. És mikor lesz a konci és hányra mennyünk?-kérdezte Andie.

-Hát 8-kor kezd és sztem egy fél 6-ra nem ártana odamenni.-gondolkodott Trisha.

-Huh...oks! Minéle előbb annál jobb.-nevetett.

-Hát ez az...és sztem már akkor is lesznek egy jó páran ott, de talán nagy az esélye, hogy előre kerülünk.-mondta.

-Okés és akkor, hogy lesz? Hol talizunk és mikor?-kérdezte Andie.

-Hmm...hát mondjuk talizzunk 5-kor...nem mégse.-tanakodott Trisha.

-Figy add meg a címed és oda megyek 5-re.-jutott eszébe. Ledigtálta a címet és ezután elbúcsúztak és leraktáka telefont.

Majd szépen mind a ketten nyugovóra tértek és izgatottan várták a holnap estét. Szépen mély álomba szenderültek és felsem keltek reggelig...

Míg Trisháék aludtak nézzük meg mi van a másik két lánnyal...

Kati hirtelen odakapta a fejét, szegény eléggé megrémült, de amikor meglátta, hogy ki is áll az ajtóban mosolyogva egybőlmegnyugodott.

-Hát te? És hogy jöttél be?-kérdezte az "idegentől".

-Hát van kulcsom a házhoz.-mosolygott Lee.

-Ááh. Értem.-mosolygott Kati.

-Itt van ez a nagy lány...hát szija.-ment oda és legugolt Emilyhez. Aki egy nagy kacajjal üdvözölte Leet.

-Látom nagyon szeret téged.-nézett rá az előtte gugoló Leere.

-Sokszor vigyáztam rá én is.-mosolygott.-Imádom a gyerekeket, de egy sajátra még nem lennék felkészülve.-tette hozzá és ismét elmosolyodott.

-Értem, még fiatal vagy hozzá...mi?-mosolygott Kati is.

Lee csak bólintott egyet aztán egy kis idő múlva azt vették észre, hogy a kis Emily már nagyban durmol, ezért Kati fogta és berakta az ágyikójába. Aztán szép halkan kiosontak, hogy nehogy felébredjen a picur, kint leültek a kanapéra és elkeztek beszélgetni.

-Megkérdezhetem hány éves vagy?-fordult Lee a lány felé.

-Persze. 21.-válaszolt Kati.

-Komoly? Melyik hónapban születtél?-kérdezte Lee.

-Március...március 29-én.-mosolygott.

-Idősebb vagy nállam...hmm.-mosolygott.

-Mert? Te mikori vagy?-kérdezte Kati.

-Én június 17.-mondta és közben nagyon hesszölte a lányt.

-Nem gondoltam, hogy én idősebb vagyok mint te.-jegyezte meg Kati.

-Hát nem is látszol annyinak az tuti.-mosolygott Lee.

Ezek után egy kis csend következett majd Lee szépen elkezte faggatni a lányt. És egyre jobban megismerték egymást, amíg a kis Emily durmolt a másik szobában.

-Megyek iszok valamit. Te is kérsz?-kérdezte Kati egy kis idő után.

-Igen kérek egy Pepsit ha esetleg van.-mosolygott, majd a lány megindult a konyhába ahol elővett két poharat és töltött ki mind a kettőjüknek.

Majd bevitte és odaadta a Leenek és visszaült a kanapéra.

-Köszi.-köszönte meg majd belekortyolt az üditőbe.

Mivel nem szándékozta a poharat a kezében tartani ezért föl állt és a kicsit messzebb lévő asztalra helyezte. Majd fogta magát és visszaült de immáron egy kicsit közelebb a lányhoz, amin Kati meg is lepődött, de nem reagált rá sehogy. Egy ideig csak ültek egymás mellett és bámultak maguk elé.

-Vajon mit akar ez, hogy így közelebb ült? Tuti semmit...csak véletlen...igen.-nyugtagatta magát Kati.

Kati egyszercsak azt vette észre, hogy Lee nagyon is nézi őt. Elég kínos volt mind a kettőjüknek ez a csend. Lee már alig bírt magával, idegesítette ez a hallgatás, de nem szólt volna semmit, várta, hogy most a lány kezdje a beszélgetést, de hiába. Csak ültek egymás mellet és nem történt semmi Lee ezt megelégelte, gondolt egyet és még közelebb ült a lányhoz...

-Mondták már, hogy szépek a szemeid?-nézett Kati szemeibe. Szegény meg megsem bírt mukkani annyira meglepte a kérdés.

Ekkor már csak azt vette észre, hogy Lee egyre közelebb hajol a szájához amikor is...

Eközben Nike meg nagyban ült a munkahelyén és dolgozott szorgalmasan, szegénynek elég sokáig...8-ig bent kellet lennie, majd amikor ebédszünete lett gondolt egyet és felhívta Katit, hogy mi van vele, hogy megy neki a gyerek felvigyázás. Egy ideig csörgött...

-Igen?-szólt bele.

-Szija Kati! Hogy megy a munka?-kérdezte Nike mosolyogva.

-Köszi elég jól, nagyon aranyos ez a lány, te hát látnod kéne.-próbálta álcázni, hogy egy kicsit dühös most barátnőjére. Rosszkor hívta...

-Akkor jó és mikorra érsz haza?

-Hát azt mondta Lucy, hogy 8-ra ér kb haza.-mondta.

-Jólvan én is addig vagyok ma...már most tök fáradt vagyok. Nah vigyázz magadra. Szija.-köszönt el. Kati nem is köszönt csak lerakta a telefont.

-Hmm. Nagyon furcsa volt most a hangja.-furcsállotta Nike.

Aztán folytatta munkáját, hogy idejében elkészüljön mindennel. Sikerült is neki 8-ra végeznie. Gyorsan hazament, lefürdött majd mikorra kész lett már Kati is hazaért...

És Trisháéknál már be is kösszöntött a szombat reggel, szerencsére szépen ragyogott a nap és a madarak is csiripeltek. Trisha boldogan kelt ki az ágyából és örömmel nyugtázta, hogy ma egy szép nap elé fog nézni. Ami nem is lett másként. Egésznap a ruháit próbálgatta, hogy mit kéne felvennie, majd elég hosszú tanakodás után egy sötét farmer és egy kék top mellett döntött nah meg amihez egy szép kék pulcsi dukált, ami hideg esetére kellett. Majd mikor elérkezettnek látta az időt, hogy készülődjön, fogta magát és beindult a fürdőbe ahol letusolt majd felöltözött, jött a smink. Nagyon jól nézett ki a ruhában amit kiválasztott, nah meg a szolíd smink mellé nagyon összepasszolt. A haját kiengedve hagyta, és pont kész lett mire indulnia kellett..

Eközben Andie is boldogan ugrott ki az ágyból és vidáman ugrándozott, hogy ma végre koncertre megy. Ő is a ruhaválasztással volt elfoglalva egész nap így hamar repültek az órák és már csak az tünt fel neki, hogy nem ártana készülődni. Beugrott a kádba és lezuhanyzott majd szépen felöltözött neki is a szolid smink, kiengedett haj és már kész is. Rajta egy 3/4-es világos farmer és egy fekete felső amiből kint volt egy kicsit a hasa, egy pulcsi a derekára és izgatottan várta Trishát, aki nem sokkal később meg is érkezett. Megcsörgette a mobilján és Andie már indult is, lent üdvözölték egymást...

-Bocsi a késésért, csak kicsit későn indultam.-mondta Trisha.

-Jaj semmi baj, és egyáltalán nem késtél sokat.-mosolygott Andie.

Megindultak tehát a Wembley felé, amikor megérkeztek látták, hogy már jó pár ember gyülekezik ott, de még sikerült előre tolongniuka kapukhoz. Izgatottan várták a 7 órát amikor is már beengedik őket...Szépen lassan az is elérkezett majd 8-kor beléptek a fiúk a színpadra...