4. rész

Andie már egy pár napja itt van és még nem is nézett munka után. Szerencsére sikerült körbejárnia Londont és vett is magának egy-két apróságot emlékül. Már kedd reggel van és elhatározta, hogy munka után fog kutatni mostatntól addig amíg nem talál valami normális, jólfizető állást. Nagyon régóta szeretne lakberendező lenni, de a szülei mindig mondták neki, hogy az hasztalan munka, de ő soha nem adta fel. Már az ő saját kis lakását is berendezte képzeletben.

 -Nah de hol kezdjek neki?-elmélkedett a lány a reggeli cappucinója mellett.

 -Körbejárom a várost hátha találok valamit.-gondolkodott magában és elment felöltözni.
Miután már szépen felöltözött fogta a kis táskáját, zárta az ajtót és neki indult, hogy munkát keressen. Sok helyen voltak hírdetések, hogy ilyen meg olyan eladót felveszünk, de lakberendező az sehol. Szegény Andie nagyon neki keseredett, hogy nem talál magának munkát. Már 2 óra környékén járhatott az idő amikor egy nagy épület mellet sétálgatott és egyszercsak meglátott egy igen érdekes felíratott kibiggyesztve a falra.

 -"Lakberendezőt keresünk! Ha megvan hozzá a végzettséged jelentkezz itt az épületben!"-hírdették.

 -Nah ez az...végre!-örült meg és beindult az épületbe.

 -Elnézést kérek! Hol lehet a lakberendezői állásra jelentkezni?-ment oda a portáshoz Andie.

 -Mennyen itt végig a folyosón és megláttja.-mutatta a fialat ember.

 -Köszönöm.-mosolygott a lány és elindult a hosszú folyosón.

Már elég régóta ment amikor meglátta a kiírást...

 -Itt lehet jelentkezni! Kopogj!-olvasta el és már be is kopogott.

Egy fiatal hosszú barna hajú helyes arcú lány nyitott ajtót...

 -Fáradjon be!-mosolygott.

 -Az igazgató úr rögtön itt lesz addig foglaljon helyet! Nekem Molly a nevem és üdvözölöm cégünknél!-fogott kezett Andieval.

 -Megkérhetlek, hogy tegeződjünk? Mert nem vagy te sem meg én sem olyan öreg, hogy így magázódjunk.-mosolygott Andie.

 -Hát jólvan! De a főnőkőm elött nem tehetem.-mondta.

 -Azt megértem.-mondta Andie.

 -Megtudhatom a te neved?-kérdezte Molly.

 -Jaj persze! Bocsi! Udvariatlan voltam! Andienek hívnak.-mosolygott.

 -Szép neved van!-mondta.

 -Köszi szépen.-nézett Mollyra és épp ekkor toppant be az igazgató.

 -Jónapot! Egy újjabb jelentkező?-lépett Andiehoz mosolyogva egy fiatal magas szőke hajú ember.

 -Jó napot! Igen! Andie Sinkó vagyok!-állt fel a székből és a kezét nyújtotta.

 -Örvendek! Arthur Gains!-puszilta meg Andie kezét.

Andie kicsit elpirult és várta izgatottan, hogy mi lesz itt még...

 -Üljön csak le.-mondta Arthur és közben ő is helyet foglalt.

 -Köszönöm!-nézett Andie mosolyogva.

 -Láthatnám a papírokat? Meg a végzettségét?-kérdezte Arthur.

 -Jah természetesen!-kezdett el kutatni a táskályában, majd egy kis idő múlva előhúzta a papírokat.

 -Tessék.-nyújtotta át a lány.

Molly eközben csak nézett ér drukkolt Andienek, hoyg felvegyék...elég szimpatikus volt neki a lány. Szerette volna ha minden rendben megy.

 -Ááh! Látom Magyarországon végezte el az iskoláját.-kukkantott kia  papírok mögül.

 -Igen ott és most költöztem ide.-nézett Andie Arthurra aki ismét visszabújt a papírok mögé.

 -Értem! Voltam már Magyarországon és nagyon szép helynek találom!-mondta.

 -Igen szép.-nézett Andie körbe a szobában.-de nekem London jobban tetszik.-fejezte be a mondatot.

 -Itt sokkal több esély van munkát találni...mi?-kérdezte és közben Andiet nézte.

 -Igen ez is, meg az, hogy nagyon szeretem ezt a várost. Sok jót hallottam róla.-mosolygott visszafordulva a lány.

Egy kis csend következett amíg Arthur elolvassa a lány papírjait.

 -Nagyon jó eredményeid voltak! Elég bíztató!-mondta a krapek.

 -Köszönöm.-nézett Andie a férfira.

 -Molly! Léccives fénymásold le ezeket a papírokat.-nyújtotta át a lánynak aki egyből indult is  a gép felé és már nyomta is a gombokat.

Most megint csend ülte meg a szobát, csak a másológép törte meg a munkájával a csendet. Egy pár perc elteltével a lány immáron a fénymásolt papírokkal a kezében tért vissza a főnőke asztalához.

 -Köszönöm Molly!-nézett a lányra a főnők és elvette a papírokat.

 -Egyenlőre magának csak azt tudom mondani, hogy várjon türelemmel és értesíteni fogjuk az eredményekről.-mondta Arthur.

 -Oké! öszönöm.-fogott kezett a férfival Andie és felállt a székből.

 -És mikorra várhatom, hogy értesítenek?-fordult vissza.

 -Maximum egy hét múlva megtudja mi lesz magával.-kacsintott a férfi.

 -Köszönöm! Viszont látásra!-köszönt Andie és kiment a szobából.

 -Szted milyen?-nézett Arthur Mollyra.

 -Nagyon szimpatikus egy lány és sztem ezerszer jobbak az eddigieknél.-mondta a lány.

 -Igen szerintem is és én úgy gondolom ő lenne a legmegfelelőbb személy aki betölthetné ezt a szerepet.-mondta a férfi és előre tekintve elgondolkodott.

Andie mikor kiért az épületből elhatározta, hogy megy vásárolgatni és eldöntötte, hogy betér egy parfűm boltba is majd...

Eközben Trisha sem unatkozott...

Míg az elmúlt napok elég unalmassan teltek a lány számára a mai nap már kicsit pörgősebb volt hisz a munkahelyén is egyre több vendég jelent meg és nem volt idő unatkozni. Nah meg lassan itt a Blue koncert is és egyre izgatottabb.

 -Mit tervezel mára?-kérdezte Ketrin Trishát az ebédszünet alatt.

 -Hát este hazamegyek és ledöglök pihenni, hogy holnap frissen és üdén keljek. Miért?-mosolygott a lány.

 -Jah csak kérdeztem.-mondta Ketrin.

Ezek után ismét folytatódott a munka és  a lányok készen álltak, hogy segítsenek az embereknek. Ez ment egy jó ideig mikor betoppant egy lány aki egyből kutatni kezdetta  parfümöknél. Trishának feltünt és igyekezett, hogy  alány segítségére igyekezzen.

 -Szia! Segíthetek valamiben?-lépett oda a lányhoz Trisha.

 -Igen! Coco Chanelt lehet kapni nállatok?-nézett mosolyogva a lányra.

 -Persze, hisz elég ismert egy parfűm.-mondta Trisha és maga után hívta a lányt.

 -Itt van.-mutatott Trisha a polcra, ahol ott díszelegtek a parfűmök minden "méretben".

 -Köszi szépen.-mosolygott ismét és a polc felé fordult.

 -Igazán nincs mit! Nagyon jó ízlésed van, elég sokan vesznek ilyen parfűmöket.-jegyezte meg Trisha.

 -Pedig nem egy olcsó mulatság.-nézte meg az árát a lány.

 -Hát nem, de tényleg jó illata van...nézd csak meg.-mondta Trisha és ráfújt egy kicsit a lány csuklójára.

 -Igen tudom! Már elég régóta szeretnék ilyet venni.-mondta és megszagolta.

 -Sztem nagyon megéri, mert nagyon sokáig megmarad az illata és nagyon sok férfi imádja ezt a lányon érezni.-mondta Trisha mosolyogva.

 -Igen tudom.-mosolyodott el a lány.

 -Bocsi. Lehet egy hülye kérdésem?-nézett rá Trisha a lányra.

 -Csak nyugodtan.-mosolygott a lány.

 -Ismered a Bluet?-kérdezte suttogva Trisha.

 -Igen, és nagyon szeretem is őket.-mosolygott.

 -Ááá...szupeeer.-mondta Trisha lelkendezve.

 -Miért?-nézett kérdően a lány.

 -Jah csak egy tipp...Coco Chanel révén.-mosolygott. 

 -Áh...értem. Te is szereted akkor ezekszerint...-jegyezte meg.

 -Igen nagyon.-mondta Trisha.

 -És megtudhatnám, hogy hívnak.-nézett a lányra Trisha.

 -Persze. Andienak hívnak. És téged?-nyújtotta a kezét.

 -Trisha. Nagyön örvendek.-ráztak kezet.

 -Nem lenne kedved valamelyik nap összefutni és beszélgetni? Új vagyok itt és jó lenne megismerkedni egy-két emberrel.-mondta Andie.

 -Dehogy is nem. Holnap ráérsz...olyan dél környékén?-kérdezte Trisha.

 -Igen, persze.-bólintott Andie.

 -Nah akkor gyere ide délre és akkor eltudok szökni egy pár órára.-mosolygott Trisha.

 -Oké itt leszek.-mondta.

 -Megveszed?-kérdezte Trisha az üvegre nézve.

 -Jah...sztem igen.-mosolygott.

Ezután odakisérte a lányt a pénztárhoz és még leegyeztették 1x a holnapi programot és Andie már el is ment...

 -Ki volt ez? Ismered?-kérdezte Ketrin.

 -Nem. Most találkoztam vele először, de nagyon szimpatikus lány.-mondta Trisha.

 -Aha...értem.-bológatott Ketrin.

Hamar eltelt ez a nap is és Trisha elindult hazafelé. És eszébe jutott az a lány akivel holnap találkozik.

 -Milyen ari volt.-mosolyodott el magában.

 -Biztos jól kijönnénk...elvégre szegény nem ismer még itt senkit én meg szeretek barátkozni, szal csak nem haragudt meg azért hogy elhívtam.-gondolkodott.

Annyira elvolt merülve a gondolataiban, hogy csak akkor tért vissza a valóságba amikor már a háza elé ért. Bent már várta a kiscicája és mint eddig mindennap mióta ittvan azóta mindig akkor kapott tejecskét amikor a gazdija hazaért. Így a lány a konyha felé vette az irányt és a kis tálkájába öntött tejet. Ezekután elment lezuhanyozni, majd mikor kész lett le dölt az ágyába és izgatottan várta a másnapot, majd nem sokkal később elis aludt.

Nike elindult a munkahelyére ahol már főnőke sok munkával várta őt...

 -Jó reggelt Nike! Ezeket a papírokat rendbe kéne szednie és ha ez megvan akkor hozza be őket és utána mondom a következő feladatát.-adta ki a feladatot a főnők.

 -Jó reggelt! Igen uram.-mondta és átvette a nagy köteg papírhalmazt a főnőkétől.

Szegénynek elég nehéz dolga volt, mert nagyon sok papír volt és mindent dátum és idő szerint kellet csoportosítania. Ezzel igencsak elment a délelőttje. Miután kész lett elindult a főnőkéhez, bekopogott...

 -Igen?-szólt ki egy hang.

 -Kész vagyok uram.-ment be a lány az irodába.

 -Nagyszerű! Tegye le ide.-mutatott az asztalára.

 -És most?-kérdezte Nike.

 -Most diktálni fogok egy szöveget amit lekell írnia majd elküldeni emailbe egy másik cégnek, majd megadom a címet.-nézett a lányra.

 -Értem.-mondta Nike és elövett egy kis noteszt és egy tollat majd várt, hogy a főnők elkezdjen diktálni.

Amit meg is kezdett, nem volt hosszú és bonyolult szöveg így hamar leírta.

 -Nah és erre a címre küldje...-nyújtott át egy kis papírdarabkát a lánynak.

 -Igen uram.-vette el és már indult is kifelé.

 -És Nike! Ha kész van szóljon.-mosolygott.

Ezzel kiment leült  a gépe elé és már írta is a szöveget a noteszből...

Eközben Kati nagy meglepetésére nem akárki állt ám az ajtóba.

 -Jó reggelt! Maga aki jelentkezett?-kérdezte a nő az ajtóból.

 -Igen én vagyok! Jó reggelt.-nyújtotta a kezét.

 -Engem Lucy Bolsternek hívnak! Fáradjon beljebb.-tessékelte be a lányt.

 -Engem Katinak, de szoktak Szonjának is...amelyik jobban tetszik.-mosolygott, de még mindig nem hitte el, hogy kinek a házában van.

 -Oké. Gyere ülj csak le. Hozhatok valamit?-kérdezte Lucy.

 -Nem köszönöm.-rázta a fejét a lány.

 -Nah akkor kezdjük..-mosolygott Lucy.

 -Mióta vagy babysitter?

 -Tulajdonképpen eddig csak a kis hugaimra vigyáztam amikor kicsik voltak, meg néha a szomszédok gyerekeire.-mondta Kati.

 -Értem. És szereted a gyerekeket?-nézett rá Lucy.

 -Igen nagyon szeretem őket. Nagyon jól kiszoktam velük jönni.-mosolygott.

 -Az jó! Kisbabára vigyáztál már?-kérdezgedte tovább a lányt.

 -Igen...azok még régebben voltak amikor a szomszédban megszületett egy kisgyerek.-mondta.

 -Bocsánat, hogy ennyit faggatlak, csak nem mindegy kire bízom a gyerekemet, elvégre a mai világban már nem mindenkire számíthat az ember.-rázta a fejét Lucy.

 -Igen tudom! Megértem.-bólogatott Kati.

 -De te elég szimpatikusnak tűnsz, de nem csak nekem kell döntenem hanem a gyerek apjának is aki remélhetőleg lassan megérkezik.-nézett Lucy a fali órára.

Ekkor egy kisbaba kezdett el sírni a másik szobából, amire Lucy felpattant és sietősen a szobafelé vette az irányt. Eközben a lány körbe nézett a szobában.

 -Hmm...jól eléldegélhetnek ezek itt.-gondolta magában.

 -Nah ő lenne az akire majd vigyázni kéne.-hozott ki egy tündéri kislányt a kezében Lucy.

 -Jaj de édes.-mosolygott Kati.

 -Emilynek hívják és most ébredt fel.-mosolygott.

 -Épp kérdezni akartam.-mondta pedig tudta, hogy ki az és hogy hogy hívják de nem szólhatta el magát.

Ekkor megszólalt a csengő...

 -Megkérhetlek, hogy nyisd ki?-kérdezte Lucy.

 -Persze.-és elindult az ajtó felé.

Mielött kinyithatta volna nagy röhögést hallott kintről. Amikor meg kinyitotta az ajtót a szája igencsak tátva maradt...

 -Hello! Hát te ki vagy?-kérdezte az egyik pasi a sok közül.

 -Ááá...végre itt vagy.-lépett oda Katihoz Lucy.

 -Én...én...-dadogta Kati.

 -Ő itt Kati! Tudod akit mondtm, hogy jelentkezett a gyerek vigyázásra.-rázta a fejét Lucy és betessékelt mindenkit a nappaliba.

 -Üdv én Antony vagyok Emily apja.-nyújtotta a kezét a lánynak.

 -Ők itt meg a haverjaim...Lee, Duncan és Simon.-mutatott a fiúkra.

 -I...I...Igazán örvendek.-mondta remegő hangon Kati.

 -Nah és mi a véleményed?-kérdezte Antony Lucytól.

 -Nagyon kedvesnek tűnik, de neked is elkell döntened.-mondta Lucy.

 -Ugyanmár a végén úgy is a tied a döntő szó...-jegyezte meg Ant.

Erre nagy röhögés tört ki a fiúkból.

 -Igazán vicces vagy, de leállíthanád már magadat.-mondta Lucy és szúrós szemekkel nézett a fiúkra.

Persze mindenki egyből elhallgatott.

 -Ne haragudj. Csak ha ezek az ökrök is itt vannak akkor nincs nyugalma az embernek.-sutogta nevetve Lucy.

 -Ne sutyorogj. Ha gondod van mondjad...-mondta Ant röhögve.

 -Ugyanmár...hisz milyen gondja lenne...-jegyezte meg Sy.

 -Nah jó...ebből elég legyen mostmár. Vagy befogjátok vagy húzhattok innen el...-mordult rájuk Lucy.

Mindenki csöndben maradt majd Katira nézett.

 -Én teljes mértékben megbízok benned és szeretném ha te lennél a babysitterünk.-mosolygott Lucy.

 -Köszönöm és mikor kéne jönnöm először?-kérdezte Kati.

 -Hát várj csak...holnap nem, mert...-kezdett el gondolkodni.

 -Péntek reggel kéne, hogy 8-ra ideérj.-mondta Lucy.

 -Oké itt leszek.-mosolygott.

 -Nagyszerű.-mosolygott Lucy.

 -Nah akkor én most megyek is...köszönöm, hogy felvett.-mosolygott Kati.

 -Hát te voltál eddig a legnormálisabb a jelentkezők közt.-mosolygott Lucy.

Kikisérte az ajtóhoz elbúcsúzott és már indult is vidáman haza...

 -Hát beszarok...milyen jó csajt veszel te fel ide.-mosolygott Lee.

 -Eszed ágába se jusson kikezdeni vele...érthető?-mordult rá Lucy.

 -Igen.-szeppent meg Lee.

Miközben Kati hazafelé tartott addig Nike készen lett a munkájával és bement a főnőkéhez.

 -Köszönöm, most meg kivételesen már el is mehetsz, mert ma sokat dolgoztál...viszlát.-mondta a főnőke.

 -Köszönöm uram...viszlát.-köszönt Nike és kiérve az irodából felkapta a táskáját és már indult is.

Sietett haza hisz szegényt kifárasztották rendesen. Mire hazaért, Kati már otthon várta őt, hogy elmesélhesse mi volt vele.

 -Szija! Hogy hogy ilyen korán?-nézett az órára Kati.

 -Előbb elengedtek de minek örülsz ennyire?-nézett rá Nike.

 -Mindjárt megtudod...else fogod hinni...-mosolygott Kati...