3. rész

Megérkezése után, Andie fogott egy taxit és elindult ideiglenes szállása felé...egy hotelbe. A taxiban a várost kémlelte.

 -De jó! Végre itt vagyok! Itt vagyok álmaim városában!-gondolta magában és elmosolyodott.

Kis utazás után meg is érkezett a hotelhoz. Szerény kis hely volt, de addig megfelel amíg nem tud magának venni egy kisebb lakást. Bement a kis hotelbe és bejelentkezett, majd felment a szobájába és körbenézett.

 -Nem valami nagy szám...de egyenlőre megteszi!-nézett körbe a kis szobácskába Andie.

Az ajtón ahogy belépett egy kiss nappali tárult elé ami konyhával volt egybekötve. Jobb oldalon volt egy kis ajtó az a fürdőszobába és egyben a wc-be vezetett. A másik oldalon is volt egy ajtó onnan pedig a kis hálószoba tárult az ember szeme elé. Nem volt vmi nagyon nagy, de szépen rendben volt tartva.
Miután szépen szemügyre vette a szobát, fogta magát és felhívta a szüleit, hogy közölje megérkezett és minden rendben. Mikor már végre letudta tenni a telefont a szülői kioktatás után egyből hívta barátnőjét aki erőt adott neki az útra.

 -Sziiia!-köszönt a telefonba Andie.

 -Szijja! Nah? Megérkeztél már? Minden rendben? Jól utaztál? Milyen a város?-támadta le a kérdésekkel Adry

 -Naah! Csak szépen sorjába!-nevetett a lány.

 -Megérkeztem igen! Minden rendben van és egész jól utaztam csak kicsit izgultam. És amennyit eddig láttam a városból elég szép.-ecsetelte a dolgokat Andie.

 -És milyen a szoba ahol vagy? És mikor mész várost nézni?-faggatta tovább nevetve barátnője.

 -Kicsi, de szép tiszta. Ma már tuti nem megyek, eléggé lefáradtam, szerintem holnap ha jó idő lesz.-válaszolt Andie.

 -Örülök, hogy minden rendben van! Hát akkor szép életet kívánok neked! Ha nem baj majd meglátogatnálak egyszer valamikor.-mondta Adry.

 -Persze, hogy nem baj! Tudod jól...téged szívesen látlak akármikor! És egyébként is kérni akartam, hogy egyszer látogass meg!-nevetett Andie.

 -Köszike! Nah nem csinálom neked a számlát! Majd néha azért hívjál, hogy mi van veled! Igérem én is keresni foglak! Szeretlek! Legyél jó!-köszönt el barátnője.

 -Hívni foglak ne aggódj! Mondtam...tőlem nem szabadulsz meg olyan könnyen!-nevetett.

 -Nah szija drága barátnőm!-köszönt el Adry.

 -Szija csaj! Aztán jó legyél!-köszönt el ő is és letették a telefont.

A hátralévő időt kipakolással töltötte, amit késő estére sikerült is befejeznie. Így gyorsan lefürdött és már ment is aludni, hogy másnap kipihenten keljen fel és jól be tudja járni a várost. Sikerült hamar álomba szenderülnie hisz szegény eléggé elfáradt a mai napban.
 Reggel korán ébredt és vidáman kelt ki az ágyból.

 -De jó volt ma már Londonban aludni!-ült fel az ágyban.

Miközben összekapta egy kicsit magát eldöntötte, hogy valahol a városban fog enni kaját, mert most itt még ugysincs és kiváncsi, hogy milyeneket lehet kapni.

-Hol a térkép?-nézett ilyedten körbe a szobában.

-Ááá! Megvan! Nah irány!-mondta és már az ajtót zárta.

A portán leadta a kulcsot és mehet a város nézés.
Megnézte a Big Bent, felült a London Eyera, ahonnan szemügyre vehette a várost.

 -És én itt fogok lakni.-gondolta magában és elmosolyodott.

Miután kiszállt a nagy kerékből elindult, hogy megnézze a város híres nevezetességeit (nem sorolok fel mindent,mert akkor elfogtok aludni). A nap végére eléggé kifáradt így haza tért, hogy lepihenjen, nem is kellet álomba ringatni, mert ahogy eldőlt az ágyon már aludt is.
Az elkövetkezendő napok is város nézéssel teltek Andie számára hisz elég sok minden van itt Londonban...

Most lessünk át Trishahoz, hogy neki, hogy zajlott ez a napja...

Miután a hajnalig tartó buli után hazaért, bevetette magát az ágyba és átaludta az egész délelötött, 2 óra környékén nyílt ki a szeme, de akkor is csak azért mert már a nap a szemébe sütött. Kikászálódott az ágyból és egy kávé után már frissen és üdén rámolgatott a szobájában. Ugyanis egy kicsikét rég volt rendrakás és takarítás, így szánt ennek is egy kis időt. Miután már elégedett volt a lakással fogta magát és leült a tv elé. Megnézett egy jó kis filmet aztán gondolt egyet és csavargott a városban. Jól esett ez most neki, megint eltudott gondolkodni egy kicsit. Ráadásul elég kellemes volt az idő így jót tett neki a séta.

 -Vajon mi lesz velem meg Johnnal? Sztem én véget vetek a kapcsolatnak! Igen! Ez lesz a legjobb!-gondolkodott magában miközben a kirakatokat nézte.

Haza is sietett, hogy hívhassa barátját, amikor hazaért a kis Zsömi nyávogva várta gazdáját.

 -Jaj te szegény! Teljesen megfeletkeztem rólad! Nah gyere! Kapsz enni!-ezzel megfogta a macskát és kivitte a konyhába, ahol adott neki enni.

Miután ezzel végzett hívta is a barátját...

 -Szia Drágám! Mondjad!-szólt bele John a telefonba.

 -Szia!-köszönt Trisha is.

 -Valami baj van?-kérdezte a fiú.

 -Igen! Baj van! Nem veszed észre, hogy teljesen elhanyagolsz mostanában? Ha már nem akarsz semmit miért nem mondod meg?-szegezte neki a kérdést a lány.

 -Trisha! Tudod nagyon jól, hogy szeretlek, de nincs időm! Azt is tudod, hogy rengeteget dolgozom és alig marad időm bármire is.-próbálta védeni magát John

 -Nem hiszem el, hogy annyi időd nincs, hogy felhívj néha egy pár percre...nem kell többre csak pár perc, hogy érezzem azt hogy számítok neked valamit.-mondta mostmár idegesen Trisha.

 -Sokat számítasz nekem és ne haragudj rám!-bánta meg John.

 -De haragszom és elegem van! Véget vetek ennek a kapcsolatnak! Semmi értelme, hogy együtt legyünk! Lehetőleg felejts el örökre...ez gondolom úgyse lesz nehéz! Szia!-csapta le a telefont idegesen Trisha.

 -Méghogy szeret...jah...persze...azé nem keresett már vagy 1 hete...nah mindegy. Ennyivel kevesebb gond.-mosolygott a cicára.

 -Legalább te itt vagy nekem!-ölelte magához Zsömit.

 Mivel már kezdett sőtétedni így fogta magát és elment lefürödni, hogy egy kicsit felfrissítse magát. Beleült a kádba, bekapcsolt egy kis zenét és gondolkodott. Miután felfrissültnek érezte magát kimászott a kádból és felöltözött. Amikor rápillantott telefonjára észrevette, hogy 5 nem fogadott hívása és vagy 10 üzenete érkezett. Igen...mind Johntól jött, de Trisha nem törődött vele, mert szinte mindegyikben ugyanaz állt...

 "Trisha! Szeretlek! Kérlek beszéljük meg ezt a dolgot! Nem akarom, hogy vége legyen! Kérlek vedd fel a telefont!SZERETLEK!"

De mint mondottam ezzel mit sem törődve kikapcsolta a telefonját és ledölt a kanapéra tv-ni. Egy jó kis filmet kapott el és végig nézte, aztán elaludt a kanapén a kis Zsömivel együtt...
Reggel a telefonja ébresztette őt...hogy irány a munkába. Összeszedte magát és ment dolgozni. A számát megváltoztatta, mert John mindig kersgélte őt és megunta. Neki ez a pár nap kicsit unalmasan ment...

És most jöjjön a két barátnő...

 -Nah? Mi van? Mond hogy felvettek!-támadta le Kati Niket.

 -Hááát.-mosolygott Nike.

 -Szóval igen. SZUPIII!-üvöltötte Kati és a nyakába ugrott barátnőjének.

 -Igen és hétfőn kezdek!-dicsekedett Nike.

 -Nagyon jó! Nem tudtam, hogy ilyen hamar megtudod az eredményt, mármint, hogy felvesznek.-mondta Kati.

 -Nagyon tetszett nekik minden és ezért felvettek egyből! Tök jó! Volt ott egy szőke ciklon aki nagyon oda volt magáért, de ezt benézte.-nevetett Nike.

 -Nah gratulálok! Látod?! Mondtam én, hogy minden rendben lesz!-ölelte át barátnőjét.

 -Köszi! Nah és...te? Találtál valamit?-nézett kérdően Nike.

 -Igen! Bizony ám!-mosolygott.

 -Nah mesélj! Hagy ne harapófogóval keljen kihúznom belőled.-mosolygott Nike és leült a kanapéra.

 -Babysitter állást találtam. Felhívtam és elhívtak egy beszélgetésre...de nagyon szimpinek tünt a csaj hangja. Remélem engem fognak felvenni gyerekvigyázónak.-mosolygott.

 -Bizti elfognak fogadni! Szerencsére te elég jól bánsz a gyerekekkel! És mikor kell menned?-kérdezte Nike.

 -Kedden reggel 9-re. És annyira izgulok.-mondta Kati.

 -Nem kell! Tuti befutó vagy!-kacsintott Nike.

 -Remélem is!-mosolygott megint.

 -Milyen nap van ma?-kérdezte egy kis csend után Kati.

 -Híí...ma vasárnap!-kapott észbe Nike.-Összekell készülődnőm holnapra...de jó hogy megkérdezted.-pattant fel a kanapéról és a szobája felé vette az irányt.

 -Akkor jó.-nyugodott meg Kati.

 -Mit vegyek fel szted?-kiabált Nike a nagy ruha keresés közepette.

 -Azt a fekete szoknyádat meg azt a szép blúzodat...tudod!-indult Nike felé Kati.

 -Ezt?-mutatott egy fehér blúzra.

 -Az az! Ez így tök jó lesz!-mosolygott Kati és összeillesztette a ruhákat.

 -Nah akkor ez is megvan! Az órát beállítom és akkor tuti nem feledkezek meg semmiről.-mondta Nike és már az órát keresgélte.

Ezek után a lányok nyugovóra tértek, hogy reggel üdén és frissen tudjanak felkelni...habár csak Nike-nek kell kellnie de Kati is felkel hogy segítsen ha esetleg kell valami.

Nagyon hamar beköszönt a reggel...Nike izgatottan kelt ki az ágyból reggel 6-kor. Megitta a szokásos reggeli kávéját és elindult készülődni. Kati is nem sokkal álmosan kelt ki az ágyból.

 -Minek keltél ilyen korán? Nem csak 8-ra mész?-kérdezte ásítozva a lány.

 -De igen, de nem akarok rögtön az első nap elkésni.-mondta Nike aki épp a tükör elött nézegette magát.

 -Jah értem...de hisz még csak 3/4 7.-nézett az órára.

 -Igen tudom! Bizti jól nézek ki így?-nézett kérdően Katira.

 -Persze! Mikor indulsz?-pislogott álmosan.

 -Őőő...sztem negyed 8 körül.-gondolkodott Nike.

 -Jó oké! Sok sikert! Én megyek vissza aludni!-mondta és elindult a szobája felé.

 -Köszi! Neked meg jó alvást.-mosolygott.

Amikor készen lett elindult a munkahelyére ahova 3/4 8-ra érkezett meg. A főnőke körbevezette őt mindenhol. Megmutatta hol lesz az ő helye és a fizetést is letárgyalták. Miután minden megvolt aláírták a szerződést és Nike neki is kezdhetett a munkának. Egész jól ment neki...meg volt elégedve vele Benjamin. Elég hamar elszállt neki ez a nap...4-kor már indulhatott is haza.

Amíg Nike dolgozott Kati nyomta még az ágyat egy ideig aztán felkelt, hogy összeüssön valami finom kaját az újdonsült tikárnőnek.
Mikor Nike hazaért az ebéd már készen várta őt, mindent elmesélt barátnőjének. Szinte átbeszélték az egész délutánt és este Kati is összekészítette a ruháját hisz másnap megy a babysitter állás jelentkezésére. Ismét korán lefeküdtek és sikeresen elis aludtak...habár Kati elég nehezen aludt el, mert izgult...de egy kis idő után már neki is sikerült.

Reggel egyszerre keltek és összekészülődtek...

 -Nah én megyek! Neked meg sok sikert! Szija!-köszönt el Nike.

 -Köszi szija!-köszönt el Kati is és nemsokkal később már ő is indulásra készen volt.

 -Már negyed 9...indulni kéne.-ezzel neki is indult, hogy megkeresse a címet.

Busszal kellett mennie egy pár megállót...aztán egy kis séta és már ott is volt és pontban 9 órakor. Becsengetett és nagyon meglepősőtt amikor meglátta ki áll az ajtóban...