Lee Ryan: Egyrészt jó volt, mert egy csomó mindent elnéztek nekem, azt mondták, majd benő a fejem lágya, de sokszor a háttérbe kényszerültem, főleg egy-egy interjú során.

* Most viszont csak te beszélsz...

L.R.: Kézben tartom a karrieremet, és tudom, hogy csak magamat okolhatom, ha feldühitem az embereket a heves kirohanásaimmal.

* Előfordult ilyen a Blue ideje alatt?

L.R.: Egyszer azt nyilatkoztam, hogy - amellett, hogy a World Trade Center ikertornyaiban meghalt embereket siratjuk - ideje lenne tenni valamit a kipusztulás szélére sodródott állatokért is. Nagy hülyeség volt, most már látom, de nem az amit mondtam, hanem az, ahogyan és amikor mondtam. Nem tehetek róla - ilyen szenvedélyes vagyok: ami a szívemen, az a számon.

* Mit szól a botrányaidhoz az édesanyád?

L.R.: Először megilyedt, de aztán azt mondta, hogy amíg boldognak lát, addig nem érdekli, hogy mit művelek. Most már nevet, ha meglátja, hogy már megint egy pletykalap címlapján virít a kölyke csupasz feneke. Anyu tök jó fej, máig őa legjobb barátom, nagyon közel állunk egymáshoz. Egyébként meg fiatal vagyok - miért fognám vissza magam?

* Talán azért, mert előbb-utóbb lesz egy csaj, aki kiteregeti a piszkos ügyeidet.

L.R.: Ne viccelj, ez már többször előfordult. Nincs mit szégyellnem.

* Februárban mégis szünetet kellett beiktatnotok...

L.R.: A Blue búcsúturnéján kicsit túlhajtottam magamat, és a hangszálaim nem bírták a megpróbáltatást. Jót tett a pihenés, és a lemezem dalain már nem érződik semmi.

* Elégedett vagy az albummal?

L.R.:Azt hiszem, sikerült egy olyan lemezt összehoznom, amilyenre régóta vágytam. A legtöbb dalt társszerzőként jegyzem, így biztos, hogy az én gondolataimat tükrözik. Ha valaki közel akar kerülni hozzám akkor hallgassa figyelmesen.

* Mit hoz számodra a jövő?

L.R.: Év végén turnézni fogok, de addig rengeteg teendő vár rám a lemez miatt. Szeretnék filmezni, klipeket rendezni, sőt egy játék filmbe is belevágnék - de ezek még képlékeny tervek. Most az énekesi karrieremre koncentrálok. Ez épp elég.