Nemrég azt rebesgették, hogy Geri Halliwellt is sikerült megfűznöd...

-Duncan: Az ilyesféle híresztelések havonta szárnyra kapnak, pedig mindent megteszek azért, hogy kizárjam a magánéletemből a bulvársajtót! Gerivel találkoztunk párszor, nagyon jó fejnek tartom, és azt hiszem, ő is kedvel engem, de ennyi.

Azt tudjuk, hogy Lee zabolátlan fickó, de rólad nehezen képzeljük el ugyanezt.

-Duncan: Csak tudnám miből gondoljátok, hogy nyugisabb vagyok!

Nincs igazunk?

-Duncan: Más a habitusom, de azért a nagy bulikban én is benne vagyok.

Mesélj csak!

-Duncan: Hát... egy-egy turné nagyon unalmas tud lenni, és mi megpróbáljuk szórakoztatni magunkat. Ha nincs más, hát felfordítjuk a szállodai szobáinkat.

Mit szól ehez a személyzet? Nem hajítottak még ki benneteket sehonnan?

-Duncan: Már többször megfenyegettek minket, mert a falak tele voltak kajamaradványokkal, és a poroltókat is használtuk, hogy egy kicsit más fazont adjunk a lakosztályoknak. Így utólag márnagyon sajnálom a takarítókat: amit magunk után hagytunk, az a katasztrófa szóval jellemezhető a legjobban. Szerencsénkre mindig meg tudunk egyezni a szállodák vezetőivel, és minden kárt megtéritettünk.

Mit szól ehez a barátnőd, Anya?

-Duncan: Vele egészen másként viselkedem! Igazi gentleman vagyok, virágot küldök neki, meg ilyesmik. Nemrég elmentem, egy para-pszichológushoz, aki azt mondta, hogy az előző életemben igazi lovag voltam, és rajongtak értem a hölgyek. Biztosan ezért vagyok ennyire tisztelettudó és lojális a nőkkel.

Elég sok pletyka jelenik meg rólatok, a bulvársajtóbvan. Nem akasztja ki Anyát?

-Duncan: Dehogynem! A múltkor azt írta egy firkász, hogy valami partin őrült móson csaptam a szelet Mandy Moore-nak. Állítólag Mandy  maga nyilatkozta nekik ezt. Persze semmi valóságalapja nem volt, mert a köszönésen és néhány udvariasságikörön kívül semmit sem beszéltünk egymással. Máskor meg egy rádiós műsorvezető csajjal hoztak össze. Eszem ágában sincs kockára tenni a kapcsolatomat Anyával egy röpke kaland miatt.

Ennyire nagy a szerelem köztetek?

-Duncan: Elismerem, hogy - mint minden kapcsolatben - közöttünk is vannak mosolyszünetek, de valahogy mindig kibékülünk. Nem tudom, mi lesz a vége, még az sem kizárt, hogy egyszer majd oltár elé vezetem, de még nagyon fiatalok vagyunk, és úgy érzem, időre van szükségem ahoz, hogy megtegyük a nagy lépést.

Mi a helyzet a szólópróbálkozásoddal?

-Duncan: Nemrég jelent meg első kislemezem, amely Andrew Lloyd Webber "The Woman in White" című musicaljének egy dalából, az "I belive My Heart" -ból készült. Mindig is rajongtam a színházért, és életem nagy álma válna valóra, ha egyszer játszhatnék a West Enden. Remélem, hogy a dal elnyeri majd Andrew Lloyd Webber tetszését is, és egyster lehetőséget kapok arra, hogy egy darabban is bemutatkozhassak.

Nyugtasd meg a rajongókat, hogy mindez nem jelenti a Blue végét!

-Duncan: Persze, hogy ez csak kamu. Nagyon jó barátok vagyunk, és támogatjuk egymást, bármilyen tervei is legyenek a másiknak. Lee szintén szólólemezt szeretne, Antony és Simon pedig tévés karierben gondolkodik. Jövő tavasszal turnéra indulunk, és addig is igyekszünk időt szakítani arra, hogy a saját kis ügyeinkel foglalkozzunk, de mindez nem jeleni azt, hogy itt a vég a Blue számára. Még karácsony előtt a boltokba kerül a lagjobb nótáinkat tartalmazó válogatásalbumunk is, szóval, lesz mit csinálnunk!